A Favágó esete
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó és annak egy mesebeli vállalkozása. Egy napon hívatta az öreg király és megparancsolta neki, hogy a Sűrű-sötét Nagyerdőt vágja ki. Közeledett a tél és rengeteg fára volt szükség ahhoz, hogy a hatalmas kastély hatalmas kandallóját jóllakassa. Megörült a Favágó, hogy a nagy recesszió idején akad számára munka. Hazafelé menet betért a falu kocsmájába és annak rendje és módja szerint fel is vett favágókat, hogy a munkát időre betudja fejezni. A haladó szelleműnek számított favágó kitalálta, hogy kidolgoz egy rendszert, ami által a frissen felvett munkások(favágók) minél gyorsabban minél nagyobb hatékonysággal vágják ki az erdőt. Tette mindezt a nagyobb profit reményében. Hat gyermekkel áldotta meg az élet és ha már megáldotta azt szerette volna, hogy érdemes is legyen rá.
Törekvései célt is értek, a favágók nagyon keményen dolgoztak, és várakozáson felüli mennyiséget vágták ki naponta. A munka jól halad. Számításai szerint még jóval a tél beköszönte előtt teljesítheti a király parancsát. Örült ennek nagyon a favágó, elégedetten dörzsölte a tenyerét és már a markában érezte a király aranyát. Favágói is örömmel dolgoztak az erdőn, még ha a megbízójuk valami érthetetlen szót ismételgetett nekik, amikor egy-egy nap meglátogatta őket munka közben. Nem tudták, hogy mit jelenthet a szó, de valamit azért megértettek belőle. Ha jobban végzik munkájukat, ha hamarabb kivágják a sűrű-sötét nagyerdőt, hamarabb jutnak bérükhöz, sőt még valami plusz jutalomra is számíthatnak.
A Favágó vígan szalonnázgatott esténként, mígnem egyszer aztán azt vette észre, a nap végeztével, hogy az emberei - bár ugyanúgy dolgoztak - nem termeltek már ki annyi fát. Másnap reggel kiment az erdőbe és ezt tudtukra is adta nekik. Az emberei –látva elégedetlenségét - vették a lapot és még keményebben dolgoztak attól a naptól, de az eredeti mennyiségnél napról-napra kevesebbet tudtak kitermelni. Ezt a negatívirányt a favágók is érzékelték a zsebükön, hiszen a motivációs rendszer, - ahogy ezt a Favágó mondogatta nekik – erről szól.
A Favágónak nem volt mit tennie. Felkerekedett és elment a falu kocsmájába és még felvett embereket, hiszen a király parancsa világos volt. Kivágja a Sűrű-sötét Nagyerdőt még tél beállta előtt vagy nem számíthat az aranyra. Azt is tudta, hogy a király tömlöcében rettenetesen hideg tud lenni, főleg télen. A másik okot saját pénzes erszénye szolgáltatta.
Azonban az emberek szidása és új favágók felvétele sem oldotta meg a helyzetet. Esténkét szalonna helyett lúdtollat ragadott keze és gyertyafény mellett papírra vetett számításai azt mutatták, hogy az egy főre eső kitermelés még mindig nem nő, sőt uram isten… csökken! Mindeközben kiadásai pedig megsokszorozódtak, és már látszott a szakadék széle…akarom mondani a tömlöc hidege titokban beköltözött szíve alá. A favágó nem értette a szituációt, hiszen Ő mindent megtett, ezért utolsó reménysugárként másnap reggel felvette legszebb ruháját és felkerekedett a falun túl élő tapasztalt sok „Favágót” látott bölcs öregemberhez. Igaz nem nagyon bízott benne, mert a faluban mindenféle szóbeszéd járta róla. De utolsó esélyként megpróbálta.
A bölcs öregember, akit a Favágó nem is talált olyan nagyon öregnek, egy pár nap elteltével megjelent a favágók között az erdőben. Nézte nézte ahogy a favágók már a reggeli ködben félmeztelenre vetkőzve irtják az erdőt. A Favágó titkon az öreg bölcs arcát fürkészte. Még most sem bízott benne, sőt már sajnálta a pénzt, amit adott neki. Mit tudhat ez az öreg bölcs, hiszen ő nem Favágó és honnan tudhatná azt, hogy mi lehet a baj oka.
Egyszer csak így szólt az öreg bölcs: Hívd ide az összes emberedet Favágó!
Egy kis idő múlva az emberek lihegve, izzadva állták körül az öreg bölcset. A bekövetkezett nagy csendben a Favágó szinte hallotta felgyorsult szíve dobbanását. Most megtudja az igazságot!
Az öreg bölcs így szólt az emberekhez: Mutassátok a fejszéteket!
Az embere értetlenül álltak egy pillanatig, és lopva munkaadójukra pillantottak. Ő intett nekik, erre azután mindegyikük odamutatta a fejszéje fejét az öregnek.
Az öreg bölcs hümmögve szemlélte egy ideig a fejszéket, majd mosolyogva így szólt: Most próbáljátok a fejsze nyelével vágni tovább ezeket az irdatlan nagy fákat!
A Favágó és emberei döbbenten néztek az öreg bölcsre. A Favágó fejében az is megfordult, hogy visszakéri a tanácsadás árát az öreg bölcstől. Ekkora butaságot meg ki hallott?!
A Favágó megkérdezte az öreg bölcset: Mond, miért mondasz ekkora szamárságot? Még hogy a fejsze nyelével vágják a fákat?!
Az öreg bölcs elmosolyodott és így szólt: Azért mondtam amit mondtam, mert amilyen tompa a fejsze , úgy nyugodtan a nyelével is próbálhatják tovább vágni a fákat… De ha úgy gondolod, nincs értelme kínlódni, akkor talán ideje lenne megélezni őket.
Na szalasztotta az egyik emberét, hogy kerítsen valamit, amivel a fejszéket megélezhessék. Miután az összes tompa fejszét megköszörülték az emberek megint nekiálltak az erdőirtásnak. A nap végére sikerült kivágniuk annyi fát, hogy az még az eredeti napi mennyiséget is túlszárnyalta.
Az öreg bölcs, aki a tanácsot adta odafordult a Favágóhoz és megkérdezte tőle: Mit fogsz tenni azzal a rengeteg arannyal Favágó?
A Favágó csillogó szemmel válaszolt: Kifizetem az embereket és még kapnak egy kis tehénkét is,… de legelőször szaladok a vásárba és veszek egy köszörűt! De mond csak öreg, miért nem gondoltam én a köszörűre már az első este, amikor láttam, hogy valami baj van?
Az öreg bölcs felállt az egyik fatönkről elpöckölte cigarettája végét, leporolta ülepét, majd a Favágó felé fordulva így szólt: Tudod Favágó a legtöbb iparos, kovács, takács, szűcs, kádár, és még ki tudja hány mesterséget űző ember itt a faluban azt hiszi, elég ha keményen dolgozik és az meghozza a várt eredményt. Én azért vagyok, hogy tanácsaimmal segítsem őket, ha elakadnak munkájuk során. Igaz ezt nem önzetlenül teszem, de amennyit nekem fizettél a tanácsadásomért az bőségesen megtérül neked. A király elégedett lesz majd, ahogy Te is. Talán még ajánlani fog a szomszédos ország királyának is. Mennyibe került neked ez a kis kiadás és mennyit hoz ez neked a konyhára? Talán még utána sem kell számolnod az este! Nyugodtan szalonnázhatsz.
A Favágó nyitott szájjal bámult az öreg után, miközben valami melegség járta át szívét. Egy pillanatra beleborzongott a király tömlöcére gondolva, de ez tényleg csak egy pillanatig tartott.
Itt a vége, fuss el véle!

















Jó a mese, de csak egy estben működik: ha a Favágó tudja, hogy mikorra és mit kell teljesítenie és ehhez milyen beruházások szükségesek.
Amikor csak stratégia nélkül vergődik, hogy “vágni kellene egy kis fát, hogy legyen pénz” akkor mindjárt más helyzetben van az öreg bölcs.
Üdv,
Bob
Ui: tudom, az előző hozzászólások a stratégiáról szóltak
A feladat világos volt előtte. A király megparancsolta, hogy vágja ki az erdőt és ha nem sikerül neki a szerződésben foglalt ideig kivágni az erdőt, akkor tömlöcben végzi (kötbért kell fizetnie)
Volt stratégiája. Kitalált egy motivációs rendszert. Ez kevésnek bizonyult, így módosított rajta. Beruházott. A falu kocsmájából felfogadott még embereket. Igaz így kevesebb lett a haszna, de még így is megérte neki, hiszen nem akart tömlöcbe kerülni, mert az jóval többe került volna.
Most már csak arra kell ügyelnie, hogy minden reggel éles fejszékkel kezdjenek dolgozni emberei. Az utólag felvett favágókat meg visszaküldheti a kocsmába, de ha igazán ravasz, amikor megkapja a fizetségét megkéri királyát, hogy küldjön egy galambot levéllel a lábán a szomszéd ország királyának azzal az üzenettel, ha azt szeretné, hogy a tél beállta előtt legyen tűzifája akkor csak küldje el követét hozzá és a kocsmából szerzett favágókat máris útnak indítja egy jókora köszörűkő társaságában
Üdv,
Gábor