A Guru másik arca

Azt hiszem egy hete kaptam egy nagyon érdekes hangvételű hírlevelet, melyben annak írója lecseszi leszidja mindazon hírlevél olvasóját, akik nem regisztráltak be a már jól előre meghirdetett következő konferenciára.

A levélben megemlíti, hogy a külföldi szakkönyveket nem fordítják le hazánkban, mert nem veszik őket, ergo, nem éri meg. Úgy vélem több esetben nagyon is jól teszik a vállalkozók, hogy nem olvasnak el minden szakkönyvet, amelynek külföldi a szerzője. Személyes véleményem és tapasztalatom szerint igencsak a magyar valóságtól elrugaszkodott írásokat olvashatunk e - többnyire szakmainak tűnő - könyvekben. Jelentős részük felületes és csupán általánosságokat tartalmaz, amellyel hiába van tisztában az ember, a gyakorlati élet annál sokkal árnyaltabb szituációkat teremt számunkra, amelyekhez ez a fajta tanácsadás sok esetben nagyon kevés!

Nem tudom mit gondoljak azokról a tanácsadókról, gurukról, akik úgy tesznek, mintha nem ebben az országban élnének! Nos ez talán még megbocsátható lenne, de az hogy tanácsaikkal olyan emberekhez szólnak, akik mintha nem is kis hazánkban lennének vállalkozók. Vagy nincsenek tisztában a realitásokkal, a törvénytelenségekkel, a kiszolgáltatottsággal, vagy úgy gondolják, hogy könnyű tanácsot adni az egyenlő lehetőségekkel bíró és teljes mértékben törvénytisztelő cégeknek/cégvezetőknek. Olvasgatva ezeket a könyveket, hírleveleket úgy látom, hogy ezt feltételezi a legtöbb tanácsadó.

Sokan elfelejtik, hogy ez nem az USA, de még csak nem is Németország. Ez Magyarország! Másként kell a problémákat megközelíteni és pláne másként kell azokat megoldani. Az „okézó” beszédstílus mögött egy olyan módszertan rejtőzik, ami véleményem szerint nem e társadalmi és vállalkozói kultúra szokásaihoz idomul.

Ugyanakkor tisztában vagyok vele, ahogy azt a saját bőrömön is tapasztalom, nem könnyű egyetlen tanácsadó élete sem kis hazánkban. Néha-néha olyan dolgokra kell rávennem ügyfeleimet, amelyek igazán nem kellemesek a számukra. De hát egy sportoló sem rajong olyan nagyon az edzőjéért a felkészülése kőkemény hónapjai alatt. Szitkozódik az orra alatt, aztán persze könnyes szemmel mond neki köszönetet az aranyéremmel nyakában. Mert ugyan ki gondolna ilyenkor a sok vérre, verítékre? De ez persze természetes.

A „lecseszés” néha elkerülhetetlen. Mondjuk úgy, hogy hozzátartozik a tanácsadáshoz, mint a közbeszerzéshez a korrupció. Valahogy azt gondolom, hogy a hírlevél írója sincs tisztában, vagy csak elfelejti a hazai mikró, kis- és közepes vállalkozások egyik legnagyobb problémáját: Tőkeszegények. Amíg a legtöbbjüknek mutyizni kell azért hogy talpon maradhasson, addig a Próféták eljövetelének nincs itt az ideje.