Családi alap nélkül eleve nem kezdtem volna bele (nagyon nem mindegy, ki a társam. Nálunk ez egy szerencsés egybeesés volt, de amúgy is az egész életünk egy hihetetlenül pozitív sztori, amibe most nem kezdek bele:), viszont nem is vakon kezdtem, és főleg nem “munkahelyteremtés magunknak” céllal.

Persze a legjobb az egészben, hogy akárhonnan kezdi az ember, mindig van hova fejlődni:)

Jó olvasni soraidat. Átsüt rajta a pozitív gondolkodás.

Ez érződik blogodban is.

A megszokottól eltérő témával foglalkozik, de mindenkinek ajánlom a cikket!

http://www.felhasznalo-update.info/?p=18

Üdv,

Gábor

Úgy gondolom, hogy elfeledkeztél a “történelmi időkről”, miszerint még mindíg lehetnek olyan vállalkozások, amelyek bizonyos nagyvállalati és a gazdasági környezet kényszerítése miatt, próba-szerencse alapon önfoglalkoztató vállalkozásba fogtak, mert úgy gondolták, hogy elég képzettek hozzá szakmailag.

Ha ezt nem magánvállalkozóként indították, hanem valamelyik családtagjukat bevonva - aki persze nem tud a cégben dolgozni, hisz ő nem szakember, csak a nevét adja - akkor családi vállalkozás is egyben.

Innen eljutni a tudatos vállalkozásig, hát ha nem időben kezdi valaki, akkor a “megrokkanása” után már lehet hogy símán megy, csak ki tudja nem késő-e …

Tehát józanul, a realitások talaján állva és azon megmaradva érdemes vállalkozásba fogni (ahogyan Rita is tette), esetleg megfelelő tőkével, nem csak úgy “habókra”, mert aztán jöhet minden: stressz, kudarc, betegség.
Ez utóbbiakat minden optimizmusom ellenére elég sokfelé tapasztalom.

Üdv.:
Éva

Valamikor elfeledkezem arról, hogy a nyilvánvaló okokat nem jegyzem meg írásaimban. Amiről írsz az a próba-szerencse vállalkozás vegyítve a családi vállalkozással. Vagy a felsorolt négy pont összessége?

„…ha nem időben kezd valaki…” szövegrészt nem nagyon értem. Mit értesz ezen? Nem időben kezdeni? Itt mit jelent az idő jelentése konkrétan?

Nem nagyon szerencsés az az indulás, amikor a motiváció inkább a megélhetés mintsem - mai divatos szóval élve -, az önmegvalósítás iránti vágy. Tudom, hogy napjainkban is ezért vannak még próba-szerencse vállalkozások szerte az országban, de ha már így hozta az élet, akkor próbálják meg ezt pozitívumként megélni és ebben a szabadságban kihozni magukból a maximumot.

Persze könnyebb volt annakidején bemenni a „gyárba”, blokkolni és valahogy eltölteni a munkaidőt. Itt viszont dolgozni kell, felismerni a lehetőségeket és létrehozni egy törpe birodalmat. Kemény világ ez!

De minek is magyarázzam? Hiszen te is hozzánk, vállalkozókhoz tartozol.:)

Üdv,
Gábor

Igen, a négy pont összessége: én azokra a “kényszervállalkozókra” gondolok, akik próba-szerencse alapon indították el családi vállalkozásukat.

Meg akkor úgy gondolhattuk: már nem kell disszidálni ahhoz, hogy valaki a tudásával érvényesüljön, mindenkinek megadatott az esély.
Na a legnagyobb tévedése ez volt sokaknak. Nekem mindenképpen.

Az idő alatt azt értem, hogy bizonyos kor elérése után, ha valaki nem a vállalkozásra szocializálódott, elég nehéz létrehozni, de leginkább életbentartani egy-egy vállalkozást.
Hisz jönnek a fiatalok, akiket nem gátol semmilyen régi beidegződés, korszerű tudásuk van, sokmindent készségszinten kezelnek, amivel pl. nekem naponta meg kell küzdenem, stb.
Örülök, hogy ez így van, mert övék a világ!
Mivel kitöröltem jóformán a kommentem többi részét, nehogy negatív kicsengése legyen, ha a kávéházban szóbakerül a téma, ott bővebben is beszélgethetünk erről a témáról.

Üdv.:
Éva

De erről itt ne is essék több szó! Térjünk be a Kávézóba! Kíváncsi vagyok, hogy mit mondasz még.

Üdv,
Gábor