Második felfonás

Ha visszaérkeztél a büféből, kezdődhet a második felvonás!

Manapság egyre többen kényszerülnek a saját lábukra állni, a munkanélküliség elől “menekülni”, azaz vállalkozni. Nem könnyű elkezdeniük és még nehezebb talpon maradniuk. Elég egy elsietett döntés vagy egy tőkeerősebb versenytárs megjelenése, és máris bajba kerülnek a reményteljesen induló vállalkozások.

A minap érdekes adatra bukkantam. Egy felmérés szerint a kisvállalkozók 40 %-a nő, akik általában egy garázsban, pincében vagy valami hasonló kis helyen kezdik meg tevékenységüket. Háromnegyed(!) részük kényszervállalkozó. Jellemző, hogy kicsi dolgokba kezdenek, és lépésről lépésre haladnak. Kávézót, fodrászüzletet, butikot, zöldséges boltot nyitnak.

Egészen más egy női vállalkozó helyzete, mint egy férfié. A nők többsége ugyanis egyúttal feleség és anya, akinek az üzletnél is fontosabb a gyermeke, és háziasszonyként is helyt kell állniuk. Az üzleti vállalkozások alapja a józanész. Bár a vállalkozni tudás képességet igényel, kevesen tudják, hogy a szükséges készségek és képességek megszerezhetők, kifejleszthetők. A vállalkozás csak részben tehetség dolga. Hiszen a készségek és a tehetség csak helyes irányok felvételéhez lehet elég. Onnantól viszont egyre nagyobb szerepe van a vállalkozási ismereteknek, a szakismereteknek, a lényeges és megfontolandó üzleti szempontok ésszerű mérlegelésének.

A kisvállalkozásokat ma leginkább az alábbiak jellemzik:

Az üzletmenettel kapcsolatos problémáik csak részben függenek a tevékenység jellegétől és méretétől. Tőkeszegények. Egy átlagvállalkozás hullámhegyek és hullámvölgyek sorozatából áll. A tőkeszegénység miatti hullámvölgyek sok esetben a végét jelentik. Független a tulajdonos vezető. Maga dönt, ellenőriz. Általában egy vagy néhány személy tulajdonában vannak. Többnyire maguk a tulajdonosok a vezetők. A vezetés “megszemélyesedett”, mert a vezetők személyesen ismernek minden alkalmazottat, minden üzleti ügyet lényegében maguk intéznek, döntenek. A kisvállalkozások általában helyi, lokális piacokat szolgálnak ki, ritkán egy régiót, országrészt. Adott piacon a részesedésük nem számottevő, bár ez profiljuk függvénye.

A vállalkozások és vállalkozók nem rendelkeznek vállalkozói kultúrával. Magyarországon még nincs meg a generációs vállalkozói kultúra, nem volt kitől megörökölni, ezért mindent a saját kárukon kell megtanulniuk. A bankoknak nem érdeke rövid lejáratra kis összeget kölcsönözni, amely a kisvállalkozót átsegítené a kezdeti nehézségeken, napi gondokon. Ez azért szomorú, mert fontos, hogy a vállalkozói réteg létezzen, és jól működjön, hiszen eltartja önmagát, munkát ad másoknak, ezzel jelentős terhet vesz le az állam válláról. Ha sorban tönkremennek a vállalkozók, nem nagyon lesz gazdasági fellendülés. Nehéz úgy növekedést produkálni, hogy a kisvállalkozói érdekek sehol sem fogalmazódnak meg a törvényhozásban.

Az emberek vállalkozásukban a már meglévő képességeiket szeretnék kamatoztatni. Nem igazán törődnek azzal, hogy a vállalkozásuk sikeres működéséhez szükséges legfontosabb ismereteket megismerjék, elsajátítsák. A vállalkozásoknak megváltozott környezetben kell új technikákat, módszereket és felfogásokat meghonosítani, annak érdekében, hogy csökkenteni tudják kockázatukat, képesek legyenek a piaci adottságaik kihasználásával nyereséget elérni, a versenyben fennmaradni, kihasználva a növekedési lehetőségeket, de mindig a minőséget, az értéket és a fogyasztói, vevői elégedettséget helyezve a középpontba. A vállalkozók, vállalkozások nem azonos adottságúak, de mindig azzal kell szembenézniük, hogy amire a nagyok képesek, arra nekik nincs módjuk, ezért saját utakat kell keresniük.