A pokolba vezető út kövei

Az még a jobbik eset, ha kezdő vállalkozóként az ember a szüleitől, barátaitól kér tanácsot induláskor. A rosszabbik az, ha nem kér senkitől. Talán egyfajta büszkeség az, ami miatt nem kérdez meg senkit, csak megy a feje után. Akik kérdeznek legalább olyanoktól kérdeznek, akik közel állnak hozzájuk, akikben megbíznak, az már egy jó kezdet. Ezeken nagyon nem is csodálkozom, hiszen ki máshoz is fordulnának azok a kezdő vállalkozók, akik tele vannak gyanakvással, félelemmel. Bizony félelemmel, mert félnek, hogy mások becsapják őket. Ez teljesen normális emberi reakció a részükről. De tényleg a legjobb emberekhez fordulnak és soha nem szoktak tévedni?

Ahogy telik-múlik az idő, lassan rájönnek viszont, hogy azok a tanácsok, amiket a szüleiktől, barátaiktól kaptak azok nagyon jók! De nem hasznosak! Ez meg hogy az ördögbe lehet?

Nem szándékom ezeket az embereket megbántani, de ők azzal, hogy olyan tanácsot adnak, amivel igyekeznek megóvni a kezdő vállalkozót, inkább féltésből és jóindulatból teszik, mintsem szakmai hozzáértésből. Ezek a tanácsok gyakorlatilag semmilyen használható trükköket sem tartalmaznak. De miért is tartalmaznának? Nincs nagy baj velük, talán csak annyi, hogy nem vállalkozók. Ha akad is a megkérdezettek között „régi motoros” vállalkozó, azok tanácsait is inkább jobb nem elfogadni. Mire alapozom ezt a szemtelen állításomat? Mert, ha ezeket a tanácsokat megszívlelik a kezdő vállalkozók, akkor megint „kitermelődik” egy új, fiatal vállalkozói réteg, aki szintén azokat a hibákat követik majd el, amiket némelyik „régi motoros” vállalkozó is állandóan elkövet.

Tudom, hogy a kezdő vállalkozóknak is vannak megérzései az újonnan indított vállalkozása indításánál. Ezért inkább csak megerősítésre várnak, mintsem tanácsra. Azt szeretnék hallani, hogy: „Ez tényleg jó ötlet! Erre biztos harapnak majd az emberek! Te agilis vagy, ezét össze is jön majd neked!” Ezek a tanácsok, megerősítések nagyban befolyásolják majd a kezdő vállalkozók döntését. Viszont a döntés mindig az övék! Egy rossz döntés után, csak a sajnálat marad a részükről, akik a tanácsokat és a megerősítéseket adták. Mást nem tehetnek.

Ezért tartom fontosnak azt, hogy kitől kérjenek tanácsot a kezdő vállalkozók, és hogy milyen tanácsot fogadjanak el. Ahogy írtam a szülő, a barátok tanácsaival csínján kell bánnia, mert amikor ez megtörténik, akkor tulajdonképpen egy furcsa helyzet áll elő. Nevezetesen, az hogy jóindulatból kapnak rossz tanácsot.

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kirakva. Ezek a „kövek” nagyon rázóssá tehetik az utat. De ki siet ezen az úton? Sok kezdő vállalkozó. És sokan közülük, előbb-utóbb oda is ér!