Ilyen kapcsolatok nélkül a KKV-k egymást - így saját magukat is - gyengítik, a nagyok pedig a maguk piaci/üzleti/erkölcsi “magasságából” továbbra is röhögni fognak a markukba.

A felkészülés részemről erre az évre: ilyen alapokon nyugvó üzleti kapcsolatok kiépítése.

Üdv.:
Éva

Nekem meggyőződésem, hogy jórészt ez is fejben dől el, persze ott komoly problémák adódhatnak, ahol banki finanszírozásra támaszkodott egy-egy cég. De ez nem csak a kkv-k problémája, ez a nagyoké is.

Az is egy vízióm, hogy a kkv-k húzzák ki a melaszból a világot. Azzal, hogy úgy termelnek pénzt, profitot, hogy előtte nem raktak bele milliárdokat… Még nem futtattam át komolyabb analízisen, de valahogy ezt érzem
Gratula a posthoz! És BÚÉK:)

Nagyon örülök, hogy így gondolkodsz. Bizony a win-win lényege, hogy van egy csomó olyan szituáció, amikor a két fél nem ugyanazt akarja, de mégis létezik olyan megoldás, ahol mind a kettő maximálisan elégedett lehet. Az, hogy ezt a megoldást megtalálják-e, azon múlik, hogy mindent megtesznek-e a másik fél megértéséért.

Egy butácska példa rávilágíthat, hogy mire gondolok:
Ketten akarják megszerezni az összes rétisas összes tojását. Az egyik embernek egy halálos kór leküzdéséhez elengedhetetlen az összes, míg a másiknak a világméretű éhínség megszüntetéséhez van szüksége szintén az összes tojásra

Nagy dilemma! Vagy az egyik viszi a tojásokat, vagy a másik, vagy mind a kettő enged valamennyit. Vagy - és ez a Win-win – közösen rájönnek arra, hogy az egyiknek csak a tojás sárgája kell, míg a másiknak csak a fehérje van szüksége… és akkor megtalálják a megoldást.

A win-win kulcsa nem más, mint a másik megértése, a megértésért tett törekvések. Ez persze ellentétben áll a “nem az én dolgom, hogy mi a jó neked” és az “én úgy is jobban tudom, hogy mi kell neked” tipikus hozzáállásával. Persze igaz az is, hogy az üzleti életben ez nem mindig ilyen egyértelmű, mert a döntéshozókat számos múltbéli elköteleződés, kompromisszum vagy akár sérelem mozgatja, így még ha „személyesen” meg is értik, mi lenne a jó, “szakmailag” nem engedhetnek egy picit sem.

Sajnos a magyar vállalkozásokkal nagyon negatív a tapasztalatom. Eszükbe sem jut a win-win, hanem helyette “ki a legény a gáton” játékot játszanak. Nem hallgatom el azt a tényt sem, hogy a magyar menedzsereket is az alapján veszik fel, hogy mennyire kemények tudnak lenni.

Egy Németországban élő és ott vezetési tanácsadással foglalkozó barátom, miután elkezdte ottani hivatását gyakorolni egyik beszélgetésünk alkalmával a következőket mesélte el nekem.

Így tárgyalnak Németországban:

Ügyfél: Kedves Vállalkozó, ez és ez a problémám, meg tudnád oldani?
Német vállalkozó: Természetesen szívesen segítünk, javaslatunk is van, dolgozzuk ki közösen a megoldást.

(most jön a kedvenc részem)

Üzleti tárgyalás Magyarországon:

Ügyfél: Kedves Vállalkozó, ez és ez a problémám, meg tudnád oldani?

Magyar vállalkozó: Mit képzel? Nem tudjuk megoldani, ennyiért semmiképpen sem. Csak a saját megoldásunkat vagyunk hajlandóak nyújtani, úgy ahogy van, sehogy másképp…És a konkurencia biztosan drágább lenne, mint mi. Nekem elhiheti.

Üdv,
Gábor

Sokszor vizionálom én is ezt a képet magam elé és meggyőződésem, hogy minden változás csak alulról indulhat. Alulról, tőlünk vállalkozóktól. Teszem a dolgom és arra kérlek, hogy az idén is olyan blogokat írj, mint a tavalyi évben: Szakmailag és emberileg is korrekteket!
Köszönöm, hogy gondolataidat megosztottad velem, velünk!

Neked is Boldog Új Évet Kívánok!
Üdv,
Gábor