Báránybőrbe bújt farkasok
A tulajdonos ügyvezető el van foglalva élete nagy játszmájával, a cége építésével és el sem tudja képzelni, hogy valaki, talán a „jobb keze” aljas is lehet a csapatában! Szemébe mosolyog, közben minden eszközével a tönkretételére törekszik!
Egy cég működésének hatékonyságát nagymértékben meghatározza az ott dolgozó vezetők munkája. Egy jó vezető szárnyakat tud adni beosztottainak, viszont egy rossz vezető a leglelkesebb, legjobb csapatot is alacsony teljesítményre kényszerítheti. Azt tapasztaltam, hogy egyes vezetők alatt a munkamorál magas, amíg másoknál mindenki elégedetlen, csak morognak és csak magyarázzák alacsony teljesítményüket. Ezekben a magyarázatukban mindig csak a rajtuk kívülálló, tőlük független okok szerepelnek…
Bár embere válogatja. Az esetek többségében azt tapasztaltam, hogy akkor kerül erre sor, ha berkeken belül helyezünk vezető posztra egy addig alacsonyabb poszton lévő munkatársat. Nekik általában jó az önmarketingjük. Elhitetik magukról, hogy lojálisak a cég felé.
Tapasztalatom szerint a munkavállalók nagyobb része tisztességes, rendes ember. Mint ahogy a társadalom többségében is az. Sajnos ezek a tisztességes, rendes emberek fele viszont meg van fertőzve azzal az oltári butasággal, hogy ő is jól akar járni. Már elég régen ezt bömböli a TV, a rádió, ez ordít az óriásplakátokról, hogy járj jól! Azt persze elfelejtik közölni, hogy amikor valaki jól jár, akkor általában sokan rosszul járnak! Tehát a “járj jól” propaganda miatt a tisztességes, rendes emberek nem akarnak – mondjuk úgy - balféknek látszani és időnként munka, és teljesítmény nélkül akarnak jól járni.
Van azonban egy kisebbség, akiket nem lehet ilyen egyszerűen észhez térítenem. Ők komolyan kizsákmányolnak másokat, vérszívóként élősködnek másokon. Sajnos a sikeres vállalkozásokban is bőven akad belőlük! Volt már olyan céggel dolgom, ahol több ilyen alak is vezető állásokban pöffeszkedett. Az ő működésük, ebben a közegben is életveszélyes!
Először is, ha hosszabb ideig basáskodnak mások felett, akkor képesek teljesen elbutítani a környezetükben előforduló embereket. Szolgalelkű, lelkiismeretét vesztett, elbutult, degenerált gondolkodásmódú, hullámzó vagy alacsony teljesítményű emberek fémjelzik „teljesítményüket”! Ezek az emberek ügyesen elrejtik ezt az arcukat és kifelé igyekeznek barátságos arcot mutatni. Akkora művészi szintre fejlesztették már ezt a tudományukat, hogy egy Oscar talán járna nekik. Van azonban jó pár jellemvonásuk, amit a tapasztalt megfigyelő elől nem tudnak elrejteni.
Miért ilyenek ezek az emberek? Nem tudom! Tönkreteszik a kenyéradójukat, munkatársaikat és a kenyérkeresők családját is, de képtelenek megállni a lejtőn, mert talán ilyen az alaptermészetük. Egyetlen dolgot lehet tenni! Megkeresni őket és kicserélni tisztességes(ebb) emberre. Az vallom, ha egy cégbe nem lehet bevezetni mondjuk egy gondosan előkészített teljesítménybéres rendszert, akkor fenn állhat a gyanú, hogy még egy-két ilyen alakot működni hagytunk vezető állásban. Az eltávolításuk szinte önmagában garantálja a sikert. Ha hosszabb ideje sikertelen a céged vagy konkrétan gyanakszol valamelyik munkatársadra, nem látok más megoldást! Mennie kell! Viszont ezeket az eltávolításokat sem lehet csak úgy ripsz-ropsz elvégezni. Egyedül soha ne kezdj bele! A gyanú még nem bizonyték!
Már nagyon sok ilyen zsarnokoskodó, élősködő embert volt „szerencsém” megfigyelni. Kezelni nem tudom őket, csak az elbocsátásukat szoktam javasolni. Tudom, hogy kissé rázós, de, ha az illető vezető vagy éppen fontos ügyintéző. Mivel egy vezető, egy fontos ügyintéző csere mindig nagy trauma egy vállalkozás életében, ezért segítek a csere lebonyolításában.
Én azt tapasztaltam, hogy a szabályozás nagyon hasznos bizonyos folyamatok esetében, ahol a műveletek sorrendje, az időbeliség, vagy egyéb paraméterek egymásra épülése meghatározó fontossággal bír. Ezzel ellentétben csak kedvezőtlen tapasztalataim vannak a káros tevékenységek megakadályozását célzó szabályok hatékonyságában. Gábornak igaza van, a nem megfelelő embereket le kell szállítani a hajóról. Az eredendő tehetség, hajlam és hozzáállás valamilyen tevékenység színvonalas ellátására semmilyen rendszabállyal nem pótolható. És teljesen mindegy, hogy egy cégvezetőről, vagy egy takarítónőről van szó.
Maradva a takarítónő példánál, volt szerencsém olyan alkalmazott társaságát élvezni, aki mindent megcsinált, amit mondtak neki, de saját magától képtelen volt egy pókhálót a sarokban észrevenni. Fel lehet ilyen esetben egy listára fektetni az elvégzendő feladatokat, de biztosak lehetünk benne, hogy kizárólag csak azokat fogja elvégezni. Tehát azt lehet mondani, hogy nem neki való foglalkozást űzött. Amennyiben ez kárt okozó tevékenységgel is párosul,akkor nincs más hátra mint megválni tőle. Minél gyorsabban, annál jobb. Természetesen az ellenkezőjét is volt alkalmam megfigyelni. Felszállt a hajóra egy olyan munkatárs,akinek csak annyit kellett mondani, hogy feladata a környezetünk tisztán tartása.
Messze felülmúlt minden elvárásunkat. És nem volt szükség listára!
A feladatok mindig bővülhetnek, éppen ezért amikor egy új vagy váratlan esemény történik, azokra meg kell tenni a szükséges utasításokat. Senki sem mindenható még egy cégvezető sem. Ő sem láthat mindent előre, de egy megírt és közreadott utasítással tökéletesítheti a működést.
Üdv,
Gábor
A cégre nézve veszélyes egyének eltávolításával a hirtelen jött változáson túl egy még nagyobb probléma is felmerülhet. Amit én csak “utó-árulásnak” hívok. Saját tapasztalatból tudom sajnos, hogy mi is ez. Történet a következő: Egy ember kilátástalan helyzetében hozzám fordult munkáért. Mivel segítőkész ember vagyok, adtam egy lehetőséget mondván, lehet, hogy beválik. Tökéletesen együtt tudtunk működni 2 és fél éven át. Majd eljött az idő, hogy már túl nagy főnöknek érezte magát, ráadásul a feladat melyet ellátott, (konkrét projekt) véget ért. Ezért, mivel új feladatkör nem jött létre a számára, sajnos el kellett bocsátanom. Természetesen nem akartam drasztikus lenni, ezért 4 órában felajánlottam neki más munkát, hogy ne hozzam lehetetlen helyzetbe anyagilag. Nos, nem fogadta el.
Ez még meg is érthető, hisz az élet színvonalát fent szeretné tartani azon a szinten, ahová addig építette.
Azonban az már kevésbé érthető, hogy a cégem legkiemeltebb megbízójához fordult munkaügyben. Az állásinterjú alatt számos esetben kitért a cégem és jómagam belső üzlet politikájára, árképzésre stb.. Mivel a munkájával semmi probléma nem volt, sőt a feladatát maximális mértékben jól ellátta, így egyre több információba engedtem betekintést. Ez arra volt jó, hogy jelenleg az egyik nagyon fontos partneremnek lett az informátora, és igyekszik a lehető legrosszabb színben feltüntetni.
Az ÜZLET, bárhogyan is csűrjük csavarjuk, mégis csak HÁBORÚ. A háborúban az árulók egy-egy hadsereget, tudtak megsemmisülésbe taszítani, vagy csatákat tudtak eldönteni.
Ezért mindig vigyázni kell arra, hogy kit emelünk vezető beosztásba, és milyen mélységig engedjük be az üzleti, és magán életünkbe, mert a lojalitás csak addig tart, míg minden az illető elképzelése szerint alakul. Azután jön az árulás. Majd megszabadulunk tőle, és jön az igazi fekete leves az utó-árulás, ami bizonyíthatatlan, és kontrollálhatatlan.
Remélem ez is egy óvatosságra intő gondolat volt.
Üdvözlettel, Gyovai Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Tudom, hogy ezzel nem vigasztalhatlak meg, de ha én lettem volna a céged legkiemeltebb megbízója ezt az embert nem vettem volna fel. Egyetlen egy vállalkozásomban sem tűrnék meg ilyen alakot, aki előzőleg a konkurensnél, megrendelőnél, stb. volt azelőtt. De hát embere válogatja.
Nem szeretem, aki arra épít, hogy honnan érkezett. Ugyanakkor hozzászólásodból nem derül ki, hogy kitől tudod ezeket az infókat.
Én a helyedben felkeresném a mostani munkáltatóját és tisztáznám magam a vádak alól. Ugyanakkor megkérdezném tőle, hogy elgondolkodott-e már azon, hogy mi fog történni, ha egyszer megválnak egymástól? Vele is ezt játszza el, amit Veled?
Ha háború, akkor legyen háború, de fontos, hogy újra felépítsd magad és a cégedet a megbízód előtt. Elveszíteni egy „tábornokot” nem egy felemelő érzés, de talán miatta nem kár.
Nem csak leírni kellet volna, hanem eszerint is cselekedni a múltban. Csúnya hasonlatot szoktam erre felhozni: A kutya és a lánca hossza.
Van egy bizonyos embertípus, akinek ha a kezébe egy picivel több hatalmat adsz, magasabb pozícióba helyezed egyszerűen elmegy az esze.
Ha annak idején titoktartási nyilatkozatot aláírattál vele, akkor én a helyében nem lennék olyan nagy legény. Nem csak a nagyvállalatok úri huncutsága a titoktartási nyilatkozat. A háborúban is megbüntetik az árulókat, és ahogy olvasom soraidat Te is tisztában vagy ezzel.
Remélem, hogy a többi olvasóm is tanulni fog óvatosságra intő gondolataidból. Mert, hogy tanulságos volt az szinte biztos!
Üdv,
Gábor