Gondolatok a cégvezetésről
Egy cégvezető eleinte nem sok mindent tud a főnöki lét dolgairól, …és gyengeségei általában a felszínre kerülnek. Ha távolságot tart munkatársaitól, vagy nehezen teremt kapcsolatot velük, akkor egyre inkább elzárkózik előlük. Ha öntelt, akkor e tulajdonságát az irányában megnyilvánuló tiszteletadás csak tovább erősíti. Ha bizonytalan, akkor ragaszkodik a “hivatali külsőségekhez” és tartózkodó a munkatársival.
Tovább olvasni csak erős idegzetűeknek ajánlott!
Örömmel vállal tagságot mindenféle bizottságban, amely a fontosság érzését kölcsönzi, kellemes és igazolt időtöltést biztosít számára ahelyett, hogy cégét próbálná menedzselni. A külső bizottságokban töltött idő lassan meghaladja a munkahelyén töltött idejét. Ez azonban még nem lenne baj, hiszen van olyan főnök, akinek puszta távolléte is nagyon hasznos és költséghatékony dolog. Hátránya azonban az, hogy távollétében nem lehet fontos döntéseket hozni, és ha olyan a természete, amikor megérkezik mindent felborít.
A cégvezető elszigeteltsége hajlamossá teszi őt az önáltatásra. Általában úgy véli, hogy az általa vezetett egység jól működik, és csupán valamivel több pénzre lenne szükség. Szerinte a beosztottak elégedettek - leszámítva azt a néhány nyughatatlant és bajkeverő alakot -, a munkatársak szeretik, sőt csodálják is. A cégben sétálva azt gondolja, hogy az emberek örömmel látják őt.
Lehet, hogy ezekben az állításokban van igazság, de ha így vagy úgy van, a főnök hajlamos hinni bennük. Ezek a hitek azonban aláaknázzák a sokszor gyenge lábakon álló önismeretet. Nagyon őszintének kell lennie saját magához, hogy felismerje “esendőségé”t, és hogy az itt-ott elkövetett hibáit beosztottai előtt is beismerje.
Sajnos a cégvezetőknek elég nehezen juthat tudomására, miként is tekintenek rá mások, és hogy mi az, amit rosszul tesz. Senki sem mondja el neki, még akkor sem, ha az illető egyébként jó barátja. Tehát senki,… kivéve a tanácsadót.
A főnök tehát hajlamos abban az illúzióban ringatni magát, hogy munkatársai nyitottak vele szemben, hiszen például ” a múltkor egy ügyben nem értettek velem egyet”.
Viszont az ilyen, viszonylag enyhe kritika nem azt jelenti, hogy bíznak is benne. Tény az is, hogy a cégvezetővel szemben táplált leggyakoribb érzés: a bizalom hiánya. A másik az, hogy a főnök sem bízik meg munkatársaiban.
Lojalitás pedig ugye csak a bizalom talajáról fakadhat.
Sokszor a legjobb cégvezető sem veszi észre, hogy uralkodik ahelyett, hogy irányítana. Részt vettem már olyan megbeszélésen, ahol a cégvezető gondolatainak felvázolásával kezdet, majd azon csodálkozott, hogy mennyire mérsékelt arra a reakció.
Ennek az lehet az elsődleges oka, hogy a cégvezető ilyenkor általában olyan témát dob fel, amelyen több napon át gondolkodott míg a jelenlévők általában vagy nem tudnak elég gyorsan gondolkodni , vagy nem akarnak a konfrontálódni. Viszont ha a cégvezető gondolkodik helyettük, akkor meg miért is aggódnának? Mindez azért van, mert senkiben sem tudatosodott ez a helyzet.
Ilyenkor a cégvezető abban a hitben élhet, hogy delegált, - pedig csak az elvégzendő feladatot osztotta lejjebb anélkül, hogy felelősséget is adott volna hozzá. A kettő között pedig óriási a különbség! A munkatársak a cégvezetőtől az irányítás képességét várják el, nem pedig utasítások tengerét. Ennek ellenére legtöbbször csak az kapják.
Mint ahogy azt George Orwell mondta: Ha a szólásszabadság bármit is jelent, akkor az nem más, mint a szabadság ahhoz, hogy az ember olyanokat mondjon, amit mások nem akarnak hallani.
0 Hozzászólás - “Beszólnak neked?”