alapvetően egyetértek a gondolatmeneteddel és kérdéseddel is… ez azt is jelenti, hogy tetszik a bejegyzésed…:)
Ami hirtelen eszembe jut:
a. komolyan hiszem, hogy a dolgok jórészt rajtunk múlnak…
b. ha ez így van akkor vagy a tanított módszer rossz… (rosszul határozzuk-határozzák meg a kritikus tevékenységet)
c. vagy hiába olvassák és hallgatják a jó módszert, nem valósítják meg… (és akkor újabb guruk tanítását lehet megvenni a megvalósítás módozatairól… )

Kíváncsi vagyok a te véleményedre is.

Üdv.

KJ

Az első gondolatom az volt, hogy “Ja hát így könnyű!” A dolog szakértőjeként megválaszolni a kérdést!
De most komolyan:

Hasonlóan gondolom én is, de kiegészíteném még egy gondolattal.

d. Úgy gondolnánk, hogy a világon minden ember egyformán gondolkodik, egy amerikai, egy brazil, egy kínai vagy egy német. Most tételezzük fel, hogy ez igaz is. De mint azt tudjuk, más az őket körülvevő közeg. Társadalom- és szociálpszichológiai megközelítésben egészen mások a viszonyok. Így másként, más módszerekkel tudják elérni - ha akarják – a sikert, de ez most elvinne minket a fentebb említett pszichológiák felé és most nem ez a szándékom.

A lényeg talán az, hogy egy messzi-messzi - a miénktől teljesen más - társadalomban, társadalomnak írt könyvek vagy azt ott tartott előadások anyagát igencsak meg kell itthon szűrnünk.

e. Van még egy ok, amiért nem mindenki sikeres, stb. Erről fog szólni majd holnapi bejegyzésem, már csak meg kellene írnom!
Köszönöm a hozzászólásodat!

Üdv,
Gábor