Óceánok
Már nem emlékszem, hogy melyik évben olvastam Mr. W. Chan Kim és Renée Mauborgne könyvét a Kék Óceán Stratégiát csak arra, hogy nagyon izgalmas olvasmány volt számomra.
Röviden arról van benne szó, ‘Óceánok’ tovább…
Már nem emlékszem, hogy melyik évben olvastam Mr. W. Chan Kim és Renée Mauborgne könyvét a Kék Óceán Stratégiát csak arra, hogy nagyon izgalmas olvasmány volt számomra.
Röviden arról van benne szó, ‘Óceánok’ tovább…
Megfigyeltem, hogy egy vállalkozásban olyan alattomos időcsapdák vannak felállítva, amelyek észrevétlenül és tudtunk kívül zabálja fel az időt. Sokszor azt hisszük, hogy jól cselekszünk, ha tökéletesre törekszünk vagy halogatunk dolgokat. A non-stop üzemmódba tartott mobil, a tapasztalatlan vezető és az emiatt keletkezett szervezetlenség, mind-mind a csapda felé vezető ösvényen állnak. Hiába gürizünk egész nap, ha az időbeosztásunk nem hatékony.
Hogy ki és miért sétál be az időcsapdába? ‘Időcsapdák egy vállalkozásban’ tovább…
Úgy gondolom senki sem, és mégis néha-néha muszáj részt vennünk rajta. Yodához képest még csak csecsemőnek számítok a magam 43 évével, de azt vettem észre, hogy életem kisebb-nagyobb szereplői mikor eltűnnek földi valóságukból, egy kicsit mardos a lelkiismeret. Talán ha beszélhettem volna velük még egyszer utoljára, talán jobb lenne a lelkiismeretem! ‘Ki szeret temetésre járni?’ tovább…
A minap rendezgetve vállalkozásaim papírjait kezembe akadt egy alapító okirat. Kelt, 1991. június 14. Ez volt az első vállalkozásom alapításának dátuma. Úgy lettem nagykorú, hogy észre sem vettem. E 18 év alatt az egyik legnagyobb kihívást az jelentette a számomra, hogy soha ne csapjam be magam. Hááát…kemény volt! ‘Egy vállalkozó “Velencei tükre”’ tovább…
Mi történik akkor, amikor egy kicsike vállalkozásból egyszer csak egy közepes vállalkozás lesz. Örülünk neki, mert az a sok munka és szenvedés meghozta a várva várt eredményeket. Aztán egyszer csak az évek óta sikeresen működő vállalkozás növekedése megtorpan, és nincs továbblépés. Szerinted, mi lehet ennek az oka? ‘Dilemmák’ tovább…
Ma kaptam egy nagyon szigorú és körmömre koppintó levelet egy cégvezetőtől. Levelében azt a kérdést tette fel nekem, hogy miért és milyen alapon gondolom azt, hogy a cégvezetők mindegyike - idézem: “tehetségtelen-amatőr-lúzer?”
Be kell vallanom, hogy néha még bennem is azt az érzést keltik bejegyzéseim, mikor próbálom úgy visszaolvasni az éppen elkészült blogot, mintha én lennék az, akinek íródott.
Pedig nincs ez így! Akikkel volt szerencsém eddig együtt dolgozni és azokkal is akikkel nem, nem ez a tapasztaltam. Ez a levél ihlette a mostani bejegyzésemet. Megint csak a vezetői hibákról kell szót ejtenem, de most nem a figyelmetlenségről, a beleszólásról, az elszigeteltségről, vagy az ellentmondásosságról fogok beszélni. Ma inkább a vezető intellektusáról osztanám meg veled gondolataimat. Megfogsz lepődni! ‘Cégvezetők az intellektusuk csapdájában’ tovább…
A hagyományos változáskezeléskor a munkatársak attitűdjeivel általában soha sem foglalkozik a cégvezető vagy utólagos szempontnak tartja azt és csak a megvalósítás fázisában döbben rá – ha rádöbben - , hogy a változásokat nem mindenki fogadta osztatlan örömmel. ‘Az alkotók és a földalatti mozgalom’ tovább…
Lépte nyomon hallani olyan párbeszédet, ami néha mulatságos néha kétségbeejtő. Egy ilyen párbeszéd tanúja voltam e héten. ‘Lazák vagyunk, mint a Riga lánc’ tovább…
Először is az elnézésedet kell hogy kérjem e cím miatt! Bejegyzésem végére, talán megérted azt, hogy miért kérdezem. Én is, akár csak te, kedvelem a napi rutin adta kényelmet, a szokás biztonságát, az ismétlés nyugalmát. Élvezem mindezt, mint bárki más. Ugyanakkor hibát követünk el az életünkben, ha nem fejlődünk azoktól a dolgoktól, amiken keresztül megyünk. ‘Lehet-e kutyából szalonna?’ tovább…