Az intellektus csapdája
Ma kaptam egy nagyon szigorú és körmömre koppintó levelet egy cégvezetőtől. Levelében azt a kérdést tette fel nekem, hogy miért és milyen alapon gondolom azt, hogy a cégvezetők mindegyike - idézem: “tehetségtelen-amatőr-lúzer?”
Be kell vallanom, hogy néha még bennem is azt az érzést keltik bejegyzéseim, mikor próbálom úgy visszaolvasni az éppen elkészült blogot, mintha én lennék az, akinek íródott.
Pedig nincs ez így! Akikkel volt szerencsém eddig együtt dolgozni és azokkal is akikkel nem, nem ez a tapasztaltam. Ez a levél ihlette a mostani bejegyzésemet. Megint csak a vezetői hibákról kell szót ejtenem, de most nem a figyelmetlenségről, a beleszólásról, az elszigeteltségről, vagy az ellentmondásosságról fogok beszélni. Ma inkább a vezető intellektusáról osztanám meg veled gondolataimat. Megfogsz lepődni!
Léteznek “tudós főnökök”, akik inkább elméjük pallérozásával, mintsem az emberek menedzselésével foglalkoznak. De túl azon, hogy elhanyagolják a vezetést, még - ha nem is tudatosan -, de felsőbbrendűnek láttatják magukat. Távolról irányítanak és nehezen megközelíthetőek. Hihetetlen de azt figyeltem meg, hogy a kimagasló intellektusú emberek hajlamosak arra, hogy félelmetes főnökké váljanak. (Ennél talán már csak az a rosszabb, ha valaki saját magáról állítja, azt hogy bölcs, vagy ha valaki bölcsként tetszeleg mások előtt.)
Még a legjobb cégvezetővel is előfordulhat, az hogy egész egyszerűen “megkövesedik”, pusztán azért, mert egyre több időt húz le ugyanott. Ritka eset, hogy megváltozik és az idő múlásával és egyre uralkodóbbá és rugalmatlanabbá válik. Egyre kevésbé lesz fogékony az új ötletekre és persze a kritikát sem fogadja jó szívvel. Elkezd neheztelni munkatársai igyekezetére, képességeire és ambícióira. Ha egy cégvezető képtelen saját felhalmozott tudására és tapasztalatára építve a napi menedzseri munka stresszét félretéve delegálni, akkor bizony…nyugdíjba kell mennie. (Ami egy külön bejegyzést érdemelne, hogy hogyan tehetné ezt meg.)
A cégvezető viselkedésével sajnos példát mutat más középvezetőknek is. Ők ugyan kritizálják a “Górét”, de hasonló szituációban ugyanúgy viselkednek. Ez a tény is mutatja a “Góré” fontosságát. Ahogy a cégvezető kezeli közvetlen középvezető beosztottait, általában úgy viselkednek ők is az alattuk dolgozókkal. Igaz, hogy így sok képességet, energiát, lelkesedést taposnak el, de mit számít.(?) A lejjebbről érkező kérdéseket és javaslatokat elutasítják, és a munkatársak ritkán kapnak érdekes, vonzó és felelős munkát és ezzel szinte takaréklángra állítják őket.
Hogy hova vezethet mind ez? Azt most a fantáziádra bízom, de remélem ez a cégvezetői hozzáállás nem nálad, hanem csak más cégvezetőnél fordul elő. Mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a rossz főnökből idővel még rosszabb lesz… Baklövéseire, igazságtalanságára, netán szakmai hiányosságára általában egyik beosztottja sem meri felhívni a figyelmét. Pedig valahogy mégis csak érdemes lenne a kifogásokat szavakba önteniük, máskülönben romlik a munkahelyi morál, csökken a hatékonyság, a stressz pedig konfliktusokat szülhet.
Jól alkalmazható módszer lehet -ahogy ezt már régebben is írtam - a munkahelyen bevezetett ötletláda. Az ebbe bedobott ötletek, javaslatok, észrevételek segítségével sok minden megtudható. A legrosszabb esetben hónapokig üresen állhat az ötletláda, amiből le lehet vonni a megfelelő következtetéseket. Jobb esetben kapsz egy ötletet – persze lehet, hogy név nélkül – és ezt a javaslatot megvizsgálhatod. Mind két véglettel találkoztam már.
Meg kell jegyeznem, hogy a beosztottak általában nem gyengekezű főnökről álmodoznak. De nem ám! Munkahelyük életben tartása az ő érdekük is, így tisztában vannak azzal, hogy határozottságra, bizonyos mértékű szigorra van szükség. Még csak azt sem várják el, hogy tökéletes legyél! Az azonban már túllép a józan ész határán, ha minden pillanatban a munkatársaidat ellenőrzöd, és folyamatosan beleszólsz a munkájukba, bizonyítva ezzel nagyszerűségedet és azt jelezve ezzel, hogy minden körülmények között tiéd az utolsó szó.
Ennél nagyobb probléma, ha azt hiszed, hogy munkatársaid egyébként gondolatolvasók. Világos, pontos utasítások nélkül nehéz jól dolgozni! A dolog pikantériája az, hogy ha számon kéred azt, amit a megszeppent munkatársad meg sem kapott utasításban. Ilyenkor dadogó-hebegő magyarázkodásai nem hatnak meg téged igazán és mikor egy “Oké rendben! Ezt nem felejtem el!” pillantással otthagyod, nem biztos, hogy helyesen cselekedtél.
Ha kiszámíthatatlan hangulatember vagy, aki az egyik pillanatban nyugodt és jókedvű, a következő pillanatban viszont egy csekélység miatt is leüvöltöd az ember fejét vagy szeretsz “old meg most!” típusú feladatokat kiosztani, szintén nem cselekszel helyesen. Ez akkor “érdekes” igazán, ha a konkrét munka elvégzéséhez órákra lenne szüksége, de te már fél óra elteltével látni szeretnéd az eredményeket.
Végére hagytam a kedvencemet, az örök klasszikust. A Kedvenc késhet, intézheti magánügyeit munkaidőben, elhalaszthatja feladata elvégzését a következő napra, és így tovább. Vajon ezzel javítod a munkamorált, még ha Ő tojja számodra az aranytojást?
0 Hozzászólás - “Cégvezetők az intellektusuk csapdájában”