Egy napra John Rambo lehet minden munkatársadból
Ma véleményemet kérték abban, hogy érdemes-e „olyan túlélős, csapatépítős” tréninget tartani a cég munkatársai részére. Hát lehet hogy sok cég vezetője nem ért velem egyet ebben teljesen vagy szinte egyáltalán nem, de azért ide írom véleményemet a dologról.
Manapság a tanácsadási piac számos olyan területekkel, új kategóriákkal egészül ki. Ezek a szolgáltatások nagyon összezavarhatják e terület célközönségét. Sokan csinálnak sok mindent és ezzel együtt a „tanácsadó cég” kifejezés is éppen ezért sokféle jelentéssel bírhat ügyfeleink számára. Részemről nem foglalkozom ilyesfajta tréninggel. Egyszerűen azért, mert nem tartom igazán eredményesnek. Nem tartok show elemekből álló látványtréningeket.
A piacon megtalálhatóak a szokásos bugyuta gyakorlatoktól kezdve, mint például a csapatban végzett házinyúl-kergetés, vagy a számháború a vadonban, egészen a komoly technikát felvonultató „terepgyakorlat” -ig. Terepjárós ügyességi verseny, rafting, barlangban bolyongás, panitball, stb. E tréninget megtervező szaktanácsadó bátran hangsúlyozza, hogy ez a tréning egybekovácsolja a csapatot.
Nem hiszek a „zsákban futásos”, „extrém terepgyakorlatokra” épülő show elemekből álló képzésekben. Biztos vagyok abban, hogy az ilyen képzési formák nagyon látványosak és izgalmas élményeket nyújtanak a résztvevőknek, ám a kockázat az ilyen képzési formák esetében túl magas. A résztvevők a tréninget követően, egy héten belül visszaszürkülnek, élményekhez jutottak ugyan, de képességeik vagy személyiségük korlátozott mértékben változik.
Senkit sem akarok lebeszélni e fajta tréningről, de mindent a maga idejében tartok oda illőnek. „Nyuszi kergetős” vagy akár a „raftingos” tréningeken minden esetben kötelező a megjelenés. Bármelyik munkatársat rákényszeríteni egy szerinte helytelen vagy általa félelmetesnek tartott feladatra sok esetben épp az ellenkezőjét éri el a munkáltató, mint amit szeretett volna elérni.
A nyáron egy társaságban beszélgettünk erről. A társaság tagjainak beszámolója alapján inkább rossz emlékeket őriztek a „csapatépítős hülyeség” után. Némelyikük megalázva érezte magát utána és volt olyan is aki azt fontolgatta, hogy a legközelebbi tréningen nem vesz részt. Beteget jelent inkább. Mások nem örültek annak, hogy a hétvégéjüket kellett feláldozni.
Még alkalmazotti koromban megtörtént velem (egy multinál dolgoztam), hogy részt vettem egy csapatépítő tréningen. Akkori középvezetőként nem igazán tetszett a dolog. Túrázni vittek Ausztriába, fel a hegyek közé. A túlsúlyomnak köszönhetően izzadtam mint a ló, míg a jobb kondiban lévő kollégáim szinte felszaladtak a hegyre. Az hogy mindenki röhögött rajtam az csak egy dolog.
Tipikusan azt tapasztalta, hogy minden kollégám ugyan úgy viselkedett a túra alatt, ahogy azt már megszoktam tőlük a hétköznapok során. de mitől is változnának meg? Két nap alatt szerintem nem lehet ilyen módon összekovácsolni a kollektívát!
Ma már van saját cégem és én inkább a mindennapokban próbálom összetartani a csapatomat. Hárman vagyunk egyébként.
Ezért mondom én is, hogy a csapatépítés nem a legmegfelelőbb mód arra, hogy egy csapatot összekovácsoljunk.
Gondolom a vállalkozásodban sem ezzel a módszerrel élsz elsősorban.
üdv,
Gábor