Eljött az idő! Vegyél ki szabadságot és indulj nyaralni!
A mikro- és kisvállalkozások vezetői általában ilyenkor szembesülnek (megint) azzal a nem elhanyagolható problémával, miszerint amíg ők nyaralni mennek, ki az akire a cégeiket rábízhatják. Miért van ez így? Mert nem neveltek ki egyetlen olyan munkatársat maguknak, akire bátran rábízhatnák cégüket, mondjuk két hétre. Nem bíznak meg senkiben. Mert nincs az az ember, aki olyan jól tennék a dolgukat, mint saját maguk!
Pedig szabadságra kell menned. Feleséged, férjed és gyermekeid is igénylik, hogy egy kicsit együtt legyetek. Valljuk be, Rád is ráférne egy kis kikapcsolódás. Mit teszel?
Valakit mégiscsak megkérsz, hogy felügyelje vállalkozásodat, míg távol vagy. De azért aktiváltatod a roamingot a mobiltelefonodon, hogy elérhető legyél, ha valami gond van. Olyan gondolatok cikáznak a fejedben, hogy nem létezhetsz a vállalkozásod nélkül, nem szabadulhatsz tőle, mert akkor honnan lesz pénzed? Emlékezz alkalmazotti múltadra! Ugye akkoriban szabadság alatt sosem telefonáltál be a munkahelyedre, hogy „minden rendben van-e?” (Milyen furcsán is hangzott volna.)
Miért van ez? Mert nem vállalkozás vezetője vagy, hanem egy új munkahelyet hoztál létre…magadnak!
Te csinálsz mindent, mert úgy gondolod csak Te tudod jól megcsinálni. Ez az alapelv. Ahelyett, hogy egy vállalkozás tulajdonosa lennél, a saját vállalkozásodban dolgozol! „Mindent a cégért fiacskám!” Sokan máig nem tudták levetkőzni a magukkal hozott alkalmazotti mentalitást. Fogalmuk sincs, mi a feladata egy vállalkozás vezetőjének. Senki nem állított fel nekik kelepcét! Mégis belesétálnak! A hátuk mögött hallják, hogy dörögve lecsapódik a rács! Foglyok. A vállalkozásuk fogja!
Ha emlékszel még, régen a főnöködnél kellett kuncsorognod, hogy elmehess szabadságra. Ez ma már nem így van. Nem kell kuncsorognod a szabadságért, mert ma már Te nem engeded el saját magadat, mert mi lesz a „biznisszel”? Szinte hallom a kifogásodat…
Sok kisvállalkozás tulajdonosa azzal kérkedik, hogy mennyire nélkülözhetetlen, és hogy sosem megy szabadságra. Azzal azonban, hogy sosem lazítanak, nagyon rossz példát mutatnak az alkalmazottaknak. Nézeteim szerint azzal, hogy nem mennek szabadságra sokkal inkább a hatékonyságuk hiányát bizonyítják, mint helyettesíthetetlenségünket!
Ahhoz, hogy igazán lazíthass, elő kell készíteni a szabadságodat. Ha félsz szabadságra menni, akkor talán túl aktívan veszel részt a mindennapi feladatokban. Amennyiben ugyanazt csinálod, mint az alkalmazottaid, akkor azonnal hagyd abba! Kezdetnek győződj meg róla, hogy a munkatársaid megfelelően képzettek-e a munkájuk ellátására. Aztán hagyd őket anélkül végezni a dolgukat, hogy mindig ott állnál mögöttük. Itt nem az ellenőrzés teljes hiányáról beszélek. Ahogy a munkatársaid egyre sikeresebbek lesznek, és mind kevesebb hibát vétenek, szívesen néznek majd a nagyobb kihívások elé. Ezzel időt hagynak neked a vállalkozásod fejlesztésére és a szabadságodra. Ahogy mindig mondani szoktam, egy valódi vállalkozó nem a cégében dolgozik, hanem a cégéért! A helyettesítésedről gondoskodnod kell.
Nagyon jól írsz Gábor! A megállapításaid is helyesek.
Egy kis kiegészítést azért hozzátennék.
A kisvállalkozások mindig úgy indulnak, hogy a tulajdonos kezd el dolgozni a cégben. Ezt a lécet nagyon nehéz átlépni és igen kockázatos is. A tulajdonos egészen addig nem tud tovább fejlődni, amíg el nem ér egy olyan bevételi szintet, amelyik már el tud tartani egy munkatársat is. Hmm, hogy is mondjam? Két ember helyett kell dolgoznia egy ideig. Ha végre megnyílik a pénzügyi lehetőség egy munkatárs beállítására, akkor sem javul sokat a helyzet, egészen annak a kritikus pontnak az eléréséig, amikor az alkalmazottak már tudnak annyit hozni a konyhára, hogy a tulaj már ne legyen rákényszerülve napi operatív feladatok elvégzésére.
És ez még csak egy része a céges játéknak.
Köszönöm József a kiegészítésedet!
Jogos a két pont!:)
Igazad van, így kerek a téma! Bizony rögös az út odáig, míg egy kisvállalkozó „megengedheti magának” azt, hogy munkatársat alkalmazzon. Sokan nem érzik ezt sürgetőnek. Mert milyen körből kerülnek ki a kisvállalkozók? A valamikori alkalmazotti körből. Belevágnak egy vállalkozásba és végre a maguk urai lesznek. De még nagyon sokáig alkalmazotti mentalitásuk vezeti Őket. És talán itt van az a bizonyos kutya elásva.
Arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy ha már megengedheti magának a cég, akkor olyan munkatársat vegyen fel, aki hajlandó felismerni a Közös Érdeket. Motivált és ha a vezető szabadságra megy, ne keljen minden nap felhívnia a céget (úgy is megteszi.), mert tudja, hogy az akkor is megy, ha nincs más a kormánynál „csak” a másodkapitány.
Sokuk így érvel: csak én tudom ezt és ezt a feladatot ellátni!
A megfelelő jogosultságok megadásával, igenis egy másodkapitány is elvezeti a hajót, akár még háborgó vizeken is.
Abban is igazat adok Neked, hogy ez még csak egy része a Játéknak!
Nagyon jo az oldal, a tobbi oldaltol elteroen itt uj dolgokat velek felfedezni es tetszenek is ezek az uj “megoldasok”!
Csak igy tovabb !
Majd csak előjövögetnek vállalkozó társaink a sötét szobából.
Jó lenne, ha felvetnétek azokat a kérdéseket, amelyek úgy érzitek problémát jelentenek. És itt konkrét problémákra gondolok. Olyanokra, amelyeken van esély változtatni.
Biztosan ismeritek Szent Ferenc híres mondását (nem lehet elég sokszor elismételni):
“Adj uram erőt, hogy megváltoztassam mindazt, amit tudok.
Adj türelmet, hogy elviseljem mindazt, amin nem vagyok képes változtatni. És adj bölcsességet, hogy e kettőt megtudjam egymástól különböztetni.”
Hogy is van ez a növekedés téma? Lehet, hogy nincs véleményetek?!
Kedves Norbert!
Részemről próbálok mindent megmutatni és leírni, amit fontosnak tartok, hogy jobb vállalkozó váljon olvasóimból.
Igazán köszönöm soraidat. Ez mindig erőt ad nekem, hogy ne adjam fel. Ne adjam fel és hogy továbbra is eljuthassanak az „öreg rókákhoz” és a kezdő vállalkozókhoz egyaránt mindazok az információk, praktikákat, megoldások, amiket az évek során megismertem, kipróbáltam saját vállalkozásaimban és mondhatom mindegyik működött. Nincsenek titkok.
Én megyek tovább, mert tudom hogy tennem kell a dolgom.
Felkapcsoltad a lámpát Józsi?
A bejövő üzenetek mappája ma estére igen csak megduzzadt. Érdekes véleményeket kaptam. Összeállítok majd egy csokorra valót és felrakom a blogaba, persze név nélkül. Csak azt sajnálom, hogy nem ide írnak a vállalkozók, hogy láthassa a többi cégvezető is, problémájuk, - még ha úgy is gondolják – nem egyedi.
Bevallom Neked, Szent Ferenc mondását nem ismertem. Tudom, ez engem minősít. Csak a tájékoztatás kedvéért, melyik Szent Ferenctől idéztél? Assisi vagy Xavéri?
Az idézet Assisitől van úgy tudom. De olyan véleményt is olvastam, hogy Marcus Aurelius a szerzője, vagy Friedrich Detinger (1702-1782).
Ne ess kétségbe attól, hogy nem ismerted.
Én is találkozom nap mint nap jó mondásokkal, amelyekről még nem hallottam.
Egyébként nem is lényeges, hogy ki írta. A mondanivalója a fontos.
A lámpa már elég régen ég nálam. Párizsban jártam júniusban, arról írok most egy kis könyvecskét. Lesz benne vagy száz kép és ezeket egy kicsit babrás vágni, méretre szabni.
Szép vasárnapot mindenkinek.
Érdeklődve várom, hogy mikor készül el a „könyvecske” és ha olyan stílusban írod meg, mint ahogy a blogjaidat szoktad, akkor borítékolható a siker.
Itt kérek meg mindenkit, aki olvassa blogjaimat, hogy látogasson el József weboldalára, mert ott rendkívül jó és hasznos bejegyzéseket olvashat:
www.cegiranytu.hu
A cégiránytű megmutatja a helyes irányt és legyünk őszinték, háborgó vizeken jól jön e segítség.
Én pedig kíváncsian várom, hogy milyen üzeneteket kaptál. És természetesen arra is, hogy mivel foglalatoskodnak vállalkozó társaink. Talán csak nem a strandon vannak?
Szerintem itt kialakíthatnánk egy kis cégépítési önképző kört, ami egy valóságsóval ellentétben nem kerülne pénzbe. Egyszerűen csak hozzászólásainkon keresztül részt veszünk benne. Nincsenek guruk, sem nem önjelölt önjelöltek! (Nem írtam el!!!).
Hmm… Az is érdekelne, hogy a megjegyzés, hogyan javítható. Most is közzététel után vettem észre, hogy van hiba benne! Vagy én nem vettem csak észre a lehetőséget?
Kedves Józsi!
Ahogy megígértem, úgy is lesz. Felrakok egy csokorra valót belőlük, de mivel határidős munkáim vannak, ezért azokat kell elvégeznem elsősorban. (Ezt a sort ügyfeleimnek szántam.) Ha minden kötél szakad, jövő hét elején közzéteszem őket.
A kezdeményezésed fölöttébb gáláns. Egy szakember, - mint amilyen Te vagy - hozzászólása sokat segíthet azon vállalkozókon, akik cégük vezetése mellett, hajlandóak befogadni új tanokat.
Még valami.
A bejegyzéseket csak én tudom javítani, moderálni. Ha csak az elütések miatt aggódsz, én most kéretlenül is kijavítottam őket. Amikor szárnyal a szellem, hagyni kell szárnyalni! Ahogy Havas tanár úr szokta mondai: A lényeg a lényeg. És igaza van!
Üdv, Gábor