2008. július. 29.
in Jobb vállalkozó blog.
Ma egy nagyon jó üzletet csináltam!
A bádogos felrakott – elmondása szerint - 20,8 méter ereszlefolyót és ez X forint/folyóméterbe került nekem. Az érdekessége a dolognak, hogy az anyagszámlán 20 folyóméter ereszcsatorna lefolyócső szerepelt és még 3 folyóméter megmaradt.
Tehát kifizettem a fel nem szerelt cső felszerelését, és még kifizettem a fel nem használt csöveket is.
Minderre csak most jöttem rá, ahogy rendezgettem a mai papírjaimat.
Good business!
Nem lehet, hogy a mennyiség egységére számolta a 20%-ot és nem a nettó folyóméterárra?
Én nem fogalmaztam elég világosan!
Tehát most megpróbálom.
Eljött felmérte a munkát. Elment.
Jött. Számlát hozott az anyagokról. (a tételek között összesen 20 méter cső!)
Felszerelte.
Kész vagyok. 20,8 métert építettembe – mondta
Oké, rendben az akkor a beépített mennyiség szorozva a munkadíjjal (X Ft/ méter)
Fizetek, számlát ad, elmegy. (anyagról tételes számlát hozott, munkadíjról számlát adott)
Maradék csöveket, - összesen 3 méter(!) – garázsba. Plusz a 10-20 centis darabok is.
Rakosgatom a napi papírjaimat és akkor a felismerés…
Kérdés: Hogy tudott 20, 8 métert felszerelni (és elkérni az árát), ha csak 20 méter cső állt a rendelkezésére és még 3 méter marad is a 20-ból?
Tehát kifizettem a fel nem szerelt cső felszerelését, és kifizettem a fel nem használt csöveket is.
Ahogy írtam, nagyon jó üzletet csináltam. Csak az zavar egy kicsit, hogy nem… magamnak
Ezek után, hogyan fogok ügyfeleim szemébe nézni, amikor a spórolásról, a feleslegesen kidobott pénzről papolok nekik?
Üdv,
Gábor