egy konferencia után?

Napokkal ezelőtt írtam a Siker Konferenciáról és jeleztem, hogy elmondom azt, hogy ki vár rád (bármely) konferencia után.

Kilépsz az utcára. A hajadat a szél borzolja, és te beszívod a kellemes kora őszi este illatát, majd elindulsz az autód felé. Séta közben még a bent hallottakon jár az agyad. Fellelkesültél, mert valóban jó volt az előadás, remek volt az előadó. Fogadkozol, hogy holnaptól egy új életet kezdesz. Befordulsz a sarkon…és a saját cinizmusod üt arcon. Ő elméd egyik legleleményesebb, legravaszabb találmánya. Magadnak találtad ki önvédelemből, amely a belső bizonytalanságodat leplezi magad elől.

Elég, ha csak valami lelkesítően új dolgot hallasz valamely témában, ami érdekel, aminek megvalósításához te kellesz. Ez a külső ingert, ez a külső motivációt a saját cinizmusod pillanatok alatt elintézi. Nem kell sokáig foglalkoznod vele. Nem kell fellelkesülnöd, nem kell az alapján cselekedned…egyszerűen csak vissza kell süllyedned a középszerűség langyos vizébe.

De a lényeg – még ha meg is fogsz haragudni rám – az az , hogy… ezzel gyakorlatilag arcul köpöd magad, arcul köpöd a céljaidat.

Ha nem hajt a vágy valami iránt, ha nincs meg a  belső motivációd, akkor sohasem fogod legyőzni az akadályokat. És nemcsak vezetőként, hanem “civilként” sem.

Ha nincs belső motivációd, akkor felesleges, hogy külső motivációt találj magadnak. Hiába kiáltasz fel a monitorod előtt ülve, hogy “Hú! Ez érdekel! Hú ez érdekeseket mond! Kipróbálom!”, mert csupán napok kérdése és a belső motivációd hiányában elveszti majd a hatását.

Ezért cinikusak sokan a motivációval és a pozitív gondolkodással szemben és nevetik ki ezt a  fajta “rizsát”. Ők azok, akik legtöbbször önbizalomhiányban is szenvednek, hiszen ritkán érik el céljaikat, így ritkán könyvelhetnek el sikereket.

Pedig, pont nekik lenne szükségük leginkább belső motivációra, pozitív gondolkodásra, de sajnos emiatt a gondolkodásmódjuk miatt visszautasítják a megoldást jelentő gondolatokat.

…És minden marad a régiben. (?)