Gondolatok a madár tolláról
Vannak olyan dolgok, amelyek felet szemet hunysz. Elfogadod az tényt, hogy így van és többet nem is foglalkozol a dologgal. Valahogy így vagy azzal is, hogy a vállalkozásodban sokkal több időt töltesz, mint magaddal, a családoddal, a barátaiddal a „civil életedben”.
De azért az már különösen nem mindegy, hogy kikkel vesszük körül magunkat akkor. Egyszer azt olvastam, hogy teljesen nyilvánvaló az, hogy az életedben azon emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akikkel az időnk túlnyomó részét töltjük.Az energiavámpírok nem nappal alszanak és ha sokat vagy velük együtt, akkor az ő hatásuk érvényesül majd hosszú távon. Ha sikeres emberekkel veszed körül magad, akkor természetesen az ő hatásuk lesz mérvadó és így tovább. Hatásukra elkezdesz te is érdekes dolgokról beszélni, vagy komoly beszélgetésbe merülsz. Magamon bizonyítottam be, hogy az elv rövidtávon abszolúte működik.
Legtöbbünk, cégünk vezetése után a családunkkal, a szerelmünkkel, barátainkkal töltjük a legtöbb időt, ami roppant jó dolog. Viszont ennek a hatása kettős: kedvező és ugyanakkor korlátot is jelent számunkra. Egyrészt, mert kedveljük azoknak az embereknek a társaságát, akik hasonlóak hozzánk, ezért olyan párt választunk, olyan barátokat keresünk, akik hasonlóak hozzánk. Másrészt pedig igyekszünk a környezetünket olyanná formálni, ami nekünk kényelmes. Ez azt jelenti, hogy rászoktatjuk a körülöttünk lévő embereket arra, hogy úgy viselkedjenek, ahogy az nekünk kedvező legyen. Még gyermekeinket is úgy neveljük, hogy azokból “jó gyerekek, jó emberek” legyenek – vagyis olyanok, amilyenek tetszenek nekünk.
Ennek az egyik legfőbb következménye, hogy az un. társas viszonyainkban viszonylag kevés inspirációt kapunk másoktól, hiszen hasonlóak hozzánk. Keveset találkozunk kiemelkedően sikeres emberekkel, vagy ha igen, akkor a gondolkodásuk számunkra idegen, és nem – vagy csak kevesen – érzünk motivációt arra, hogy átvegyünk valamit is az attitűdjükből. Ezt a tendencia jó látható: nagyon kicsi az átjárás az egyes társadalmi rétegek között és az is csak kevés embernek sikerül.
Méghozzá azért, mert ugyan a személyes fejlődés egyik legjobb módja az, ha olyan emberekkel tartjuk a kapcsolatot, akik már elérték azt, amit mi szeretnénk, ugyanakkor mégsem kényelmes olyan emberekkel fenntartanunk a kapcsolatot, akik nem hasonlóak hozzánk.
Márpedig aki előttünk jár bizonyos területen annak gondolkodása nyilván eltér a miénktől, hiszen megoldotta azokat a problémákat, melyekkel mi még csak küzdünk. Emiatt egy kellemetlen, kényelmetlen kapcsolat alakul ki közöttünk. Már maga az is szokatlan és kényelmetlen, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, az pedig pláne, hogy még alkalmazzuk is az ő gondolkodásukat!
Mondok egy példát!
A sikeres emberekre jellemző szokás a lehetőségekben való gondolkodás, azaz a gondolkodásuk megoldás-centrikus. Ezzel szemben az átlagos emberek gondolkodása probléma-centrikus. Ezért a kényelmetlenség két oldalról jelentkezik: a sikeres emberek egy idő után már fárasztónak találják a többi, átlagos emberrel való beszélgetést, mert azok gondolkodása probléma-centrikus, és úgy érzik, ők csak visszahúzzák őket. Az átlagos emberek pedig azt érzik, hogy a sikeres emberek csak álmodoznak, vagy pedig egész egyszerűen olyan dolgokról beszélnek, amik számukra teljesen irreálisak.
Ez a jelenség akkor következik be, amikor két ember valamilyen területen nincs összhangban. Tulajdonképpen ez történik meg egy párkapcsolatban is, ha a másik félnek számunkra ismeretlen meglátásai, hobbijai, világnézete, szokásai vannak; ha másképpen, számunkra szokatlan módon mutatja ki az érzéseit. Ergo: második randi biztos nem lesz.
Ez a kényelmetlenség az oka annak, hogy a hozzánk hasonló emberekkel együtt töltött idő a korlátainkat is jelenti egyben, hiszen aki hasonló, attól lényegében nem tudunk tanulni, aki pedig más, azt pedig inkább elkerüljük, mert a jelenléte kényelmetlen a számunkra.
Ha fejlődni akarsz, akkor számolnod kell ezzel a kényelmetlenséggel és meg kell értened, hogy ez a kényelmetlenség, kellemetlenség, vagy akár düh a te korlátod. Egy mentorral, egy különleges baráttal fenntartott kapcsolat mindig súrlódásokkal, veszekedéssel, sértődéssel jár. Ha elfogadod ezt a jelenséget, mint a fejlődésed szükséges velejáróját, és helyesen kezeled magadban ezeket az érzéseket, akkor fejlődni fogsz.
A fejlődésre mindenképpen a legjobb módszer az, hogy keress legalább egy olyan társaságot magadnak, ahol ezt megteheted, ahol erre inspirálnak, és te is nyújtsd ugyanezt az inspirációt nekik. Vedd körül magad olyan emberekkel, akiknek ugyanolyan törekvéseik vannak, mint neked.
Egy fontos dolgot azonban át kell gondolnod. Azok közül, akik jelenleg az életedben fontos szerepet töltenek be nem mindenki fog követni Téged oda, ahova tartasz. Az is lehet, hogy nem akarnak követni Téged, mert ők más irányba tartanak. Ha komoly sikereket tűzöl ki magad elé, ha magasra törsz, akkor tudnod kell azt is, hogy te is csak a hozzád hasonlóan sikeres emberek társaságában fogod majd igazán jól érezni magad.
Tulajdonképpen ezzel a szándékkal is jött létre annak idején a Vállalkozók Kávéháza.

















Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindenkinek kényelmesebb a komfort zónájában maradni. Ezért van az, hogy a sikeres embereknek sikeres szokásaik vannak, vagy a gazdag embereknek gazdag szokásaik. A szegény ember meg tudná változtatni az életét, amennyiben hajlandóságot mutatna a komfort zónából való kitörésre. De a legtöbb esetben nem teszi meg, mert így kényelmesebb. Amikor azt mondom valakinek, hogy 350 km-t úszom egy évben, akkor el van képedve és látszik rajta, hogy nem hiszi el. Pedig egyetlen km-t úszni naponta nem olyan nagy teljesítmény. Vagy még is az? Hát igen az állhatatosság, a kitartás próbája. Mindenki elgondolkodhat rajta, hogy mi lenne az a sikeres szokás, ami szerint rendszeresen minden áldott nap meg kellene valamit tenni? Ha sikerül, akkor szinte bármi sikerülhet hasonló mintára.
Kedves Gábor!
Látod, épp a napokban gondoltam a Vállalkozók Kávéházára, mert nagyon régen tértem be oda egy picit “megpihenni”.
Beleestem abba a hibába, hogy - talán mert oly divatos? vagy inkább kényszerűség? - egy jó nagy mókuskerék pörgetését indítottam el, aminek talán lassan a végére érek.
Ez persze egyelőre a remény, ami köztudottan utoljára hal meg, így aztán még most is egyfajta kétségek között élek, jó irányba mozdultam-e el? Igaz, voltak jó barátaim, akik menetközben biztattak egy-egy kacsintással, hogy - szerintük is - igen, jó amibe belefogtam és ez nagyon jó érzéssel töltött el, újult erővel folytattam a munkát.
Amiről beszámolhatok, az az eredmény, hogy nemsokára egy új szolgáltatás kerül fel a honlapomra, ennek a “hírverését” készítem elő, hogy időben mindenki tudomására tudjam hozni. Az idő sürget, tehát még pár napig marad a pörgés, utána talán lesz lehetőség egy kis pihenésre - csevegésre…
Az eszmefuttatásod nagyon elgondolkodtató, az biztos, hogy átalakulnak az emberi - és ezáltal az üzleti - kapcsolatok.
Az emberek között sokan hajlamosak lettek már ezen a téren is a haszonelvű gondolkodásra, értem ezalatt: mi a hasznom abból, hogy Veled kedves XY, tartom a kapcsolatot?
“Már leszállítottam neked a termékemet, ha problémád van, fordulj máshoz, ne zaklass, mert én sokkal nagyobb bizniszben vagyok már, mint amikor megismerkedtünk!”
Elég gyakori mostanában ez a fajta hozzáállás az üzleti partnerek között, s az még szerencsésnek mondhatja magát, hogy miközben ezt tudatják vele, nem közlik, vagy nem érzékeltetik vele azt, hogy ő nem tartozik a VIP-ügyfelek körébe! Sőt!
Tehát összegezve, kevés jó tapasztalatom van a mostanában kialakuló emberi és üzleti kapcsolatokról, természetesen tisztelet a kivételeknek, mert olyanok is vannak!
A Kávéház törzsasztal-társasága mindenképpen ezek közé tartozik.
Megjegyzem, bizonyára a szeretett szakmámból adódóan nekem kicsit más a hozzáállásom minden üzleti partneremhez. (Legalábbis én így gondolom.)
Hisz nem egy egyszeri “doboz”-terméket árusítok, hanem olyan - mondhatni akár élethosszig tartó - életpálya-szolgáltatást, amelynek egymásra épülő, egymást kiegészító elemeire különböző élethelyzetekben van szüksége.
És az Ő éppen aktuális élethelyzet-adta problémája, az Neki éppen akkor a legfontosabb megoldandó problémája, amire nekem megoldás van/lehet a tarsolyomban. Emellett nem mehetek el érzéketlenül, ha hozzám fordul, még akkor sem, ha éppen alig “hoz valamit a konyhára”, mert ez már végképpen nem tartozik rá.
Üdv.:
Éva
Kedves József!
Ha jól emlékszem, erről már esett szó közöttünk valahol, valamikor, de véleményünk a dologról mit sem változott.
És aki nem hiszi el amit leírtál, egyszer kipróbálhatná magán a módszert.
Üdv,
Gábor
Kedves Éva!
Hozzászólásodban van egy kis őszi sale, de nem is ez keltette fel a figyelmemet. Sokkal inkább a következő mondatod:
“Az emberek között sokan hajlamosak lettek már ezen a téren is a haszonelvű gondolkodásra, értem ezalatt: mi a hasznom abból, hogy Veled kedves XY, tartom a kapcsolatot?”
Valóban így kell ennek lennie? Itt sem ártana a gondolkodásmódon változtatni!
Az éleslátásod kiváló!
Üdv,
Gábor
Kedves Gábor!
Tényleg, most hogy így mondod! Őszi “szél!”
Bocs’
Ez bizonyára a sok marketinges kampánynak köszönhető “elszólás”, mert szinte mindenki “Itt van az ősz, itt van újra…” valahogy így kezdik a nagy őszi show-jukat.
Az éleslátásom? Mint a sasoké!
Üdv.:
Éva
Okot mindig lehet találni és találnak is!
“SHOW MOST GO ON!”
Üdv,
Gábor