Látod, épp a napokban gondoltam a Vállalkozók Kávéházára, mert nagyon régen tértem be oda egy picit “megpihenni”.

Beleestem abba a hibába, hogy - talán mert oly divatos? vagy inkább kényszerűség? - egy jó nagy mókuskerék pörgetését indítottam el, aminek talán lassan a végére érek.
Ez persze egyelőre a remény, ami köztudottan utoljára hal meg, így aztán még most is egyfajta kétségek között élek, jó irányba mozdultam-e el? Igaz, voltak jó barátaim, akik menetközben biztattak egy-egy kacsintással, hogy - szerintük is - igen, jó amibe belefogtam és ez nagyon jó érzéssel töltött el, újult erővel folytattam a munkát.

Amiről beszámolhatok, az az eredmény, hogy nemsokára egy új szolgáltatás kerül fel a honlapomra, ennek a “hírverését” készítem elő, hogy időben mindenki tudomására tudjam hozni. Az idő sürget, tehát még pár napig marad a pörgés, utána talán lesz lehetőség egy kis pihenésre - csevegésre…
Az eszmefuttatásod nagyon elgondolkodtató, az biztos, hogy átalakulnak az emberi - és ezáltal az üzleti - kapcsolatok.

Az emberek között sokan hajlamosak lettek már ezen a téren is a haszonelvű gondolkodásra, értem ezalatt: mi a hasznom abból, hogy Veled kedves XY, tartom a kapcsolatot?
“Már leszállítottam neked a termékemet, ha problémád van, fordulj máshoz, ne zaklass, mert én sokkal nagyobb bizniszben vagyok már, mint amikor megismerkedtünk!”
Elég gyakori mostanában ez a fajta hozzáállás az üzleti partnerek között, s az még szerencsésnek mondhatja magát, hogy miközben ezt tudatják vele, nem közlik, vagy nem érzékeltetik vele azt, hogy ő nem tartozik a VIP-ügyfelek körébe! Sőt!

Tehát összegezve, kevés jó tapasztalatom van a mostanában kialakuló emberi és üzleti kapcsolatokról, természetesen tisztelet a kivételeknek, mert olyanok is vannak!

A Kávéház törzsasztal-társasága mindenképpen ezek közé tartozik.

Megjegyzem, bizonyára a szeretett szakmámból adódóan nekem kicsit más a hozzáállásom minden üzleti partneremhez. (Legalábbis én így gondolom.)
Hisz nem egy egyszeri “doboz”-terméket árusítok, hanem olyan - mondhatni akár élethosszig tartó - életpálya-szolgáltatást, amelynek egymásra épülő, egymást kiegészító elemeire különböző élethelyzetekben van szüksége.
És az Ő éppen aktuális élethelyzet-adta problémája, az Neki éppen akkor a legfontosabb megoldandó problémája, amire nekem megoldás van/lehet a tarsolyomban. Emellett nem mehetek el érzéketlenül, ha hozzám fordul, még akkor sem, ha éppen alig “hoz valamit a konyhára”, mert ez már végképpen nem tartozik rá.

Üdv.:
Éva

Ha jól emlékszem, erről már esett szó közöttünk valahol, valamikor, de véleményünk a dologról mit sem változott.

És aki nem hiszi el amit leírtál, egyszer kipróbálhatná magán a módszert.

Üdv,
Gábor

Hozzászólásodban van egy kis őszi sale, de nem is ez keltette fel a figyelmemet. Sokkal inkább a következő mondatod:

“Az emberek között sokan hajlamosak lettek már ezen a téren is a haszonelvű gondolkodásra, értem ezalatt: mi a hasznom abból, hogy Veled kedves XY, tartom a kapcsolatot?”

Valóban így kell ennek lennie? Itt sem ártana a gondolkodásmódon változtatni!

Az éleslátásod kiváló!
Üdv,
Gábor

Tényleg, most hogy így mondod! Őszi “szél!” Bocs’

Ez bizonyára a sok marketinges kampánynak köszönhető “elszólás”, mert szinte mindenki “Itt van az ősz, itt van újra…” valahogy így kezdik a nagy őszi show-jukat.

Az éleslátásom? Mint a sasoké!
Üdv.:
Éva

“SHOW MOST GO ON!”
Üdv,
Gábor