Kulisszatitkok
avagy
Mennyire kell és lehet őszinte egy vezetési tanácsadó?
A kérdés nagyon is jogos. A megbízója felé maximális őszinteséggel kell fordulnia és ezt az őszinteséget várja el minden tanácsadó megbízója felől is . De mennyire legyen őszinte egy tanácsadó megbízója munkatársai felé?
Történt a napokban, hogy egy vezetési tanácsadó cég felkért, hogy működjek közre egyik ügyfelénél, úgymond a dolgok rendbetételében. Ezen a napon éppen a helyi logisztika működését elemeztem, amikor kollégám belépett az irodába majd hangosan sóhajtva leült.
- Gábor most beszéltem a pénzügyessel és itt iszonyú nagy tartozás van a beszállítók felé! Még a végén valamelyik elindítja a felszámolást!
Néma csend állt be egy pillanatra, majd az irodában lévő hat dolgozó úgy tett mintha nem is hallotta volna ezt a kijelentést és tovább folyatták munkájukat. Én még elkaptam az egyik dolgozó kétségbeesett arckifejezését. No comment…
Más. Sokszor hangoztattam már én is, hogy a munkatársakat önállóvá kell tenni. El kell érni, hogy érezzék sajátjuknak a céget ahol dolgoznak. No de ésszel tegyük mindezt!
A „túl jól” végzett munka eredménye megbosszulhatja magát. Olyan ígéretet soha sem szabad tenni, hogy a munkatársaknak elmondja az ember például a cégépítés kulisszatitkait. Mert mi történhet ebben az esetben? A hibás alapgondolat a következő: tanuljanak meg mindent a cégük működéséről. Ismerjék meg a cég történetét, szerkezetét, erősségeit. Hogyan indult el, és milyen buktatók után jutott el a mai állapotáig. Ezek megismerése után pedig rádöbbenhetnek, hogy nem is olyan bonyolult egy ilyen céget elindítani, felépíteni, működtetni, és vezetni.
De tetézzük még a bajt!
Nem sokat ér viszont egy ilyen „kulisszatitok feltáró” anélkül, hogy ha sok-sok valósághű gyakorlattal el ne mélyítenénk az egyébként üres szavakat. Gyakorolják be a dolgot alaposan! Hogyan kell a piacot felmérni, piaci réseket megtalálni? Hogyan kell beindítani egy vállalkozást viszonylag kevés induló tőkével? Stb…
Hogy a tejszínhabra kerüljön egy eperszem még a cég indulásának sötét történetével is ismertessük meg a munkatársakat. Tudják meg például, hogy a cégalapító a konkurencia egy prominens munkatársa volt hajdanán persze még azelőtt, hogy kivált volna és saját céget alapított volna. No persze azt is fontos tudniuk, hogy ezt a műveletet hogyan érdemes elvégezni.
Milyen végeredmény származhat ebből?
A munkatársak olyan tájékozottak lehetnek, és gyakorlati jártasságuk is olyan szintre emelkedhet ezáltal, hogy a felső és középvezetők valamelyike egy éven belül akár kiválhat és alapíthat egy saját céget.
Felmerülhet a kérdés benned: “vajon mennyire kell kiképezni az embereket?”, “jó az nekem, ha önállóak?”
Én tudtommal (!) nem “alapítottam” ilyen céget. Látni viszont tanácsadóként láttam egy-kettőt. Az a tapasztalatom, hogy ez elsősorban akkor szokott megtörténni, ha baj van a cégnél.
Elkerülhető-e az önállósodás? Nem hiszek benne.
Egy nagyobb vállalkozásnál az üzletág vezetője már mindentudó. És az is kell legyen, mert az egymagában már egy szinte önálló vállalkozás.
Talán az egyik “ellenszer” az, ha nem hierarchikus a vezetési modell, hanem úgynevezett mátrix rendszerű. Azok kedvéért, akik esetleg nem tudják, hogy ez mit jelent: amikor a marketing igazgató több üzletágat felügyel, de ő nem üzletág vezető. Vagy a gazdasági igazgató hatáskörébe tartozik az egész vállalati költségvetés és nem az üzletág igazgatónak van olyan beosztottja, aki a gazdasági ügyeket felügyeli.
Hmmm, ahogy itt írok, jövök rá, hogy milyen nagy falat ez a téma.
Szóval, amíg növekedési pályán van a cég, addig a “leválók” ritkán tudnak labdába rúgni. A betegeskedő felett pedig már az erő törvénye uralkodik. Úgy mint az állatvilágban. A gyengélkedőt felfalják a többiek.
“Annál, hogy kiképzed az embereidet, és itthagynak, egyetlen rosszabb létezik: nem képzed ki őket, és maradnak.” (Zig Ziglar)
Megint egy olyan témát sikerült felhoznom ami árnyaltabb annál, mintsem kijelenthessük róla: fekete-fehér. És még hány olyan témát lehetne megemlíteni egy cégépítés folyamatában, amire az előző gondolat igaz lehet.
Egyszóval mindenki a saját részterületén szerezzen nagyobb jártasságot. Ezzel nem elbutítjuk őket, hanem profi munkatársakat nevelünk magunknak. Persze a nagy általánosságban vett működésről legyen fogalma mindenkinek, de hogy „mitől megy a villamos” azt jobb ha kevesen tudják.
Évekkel ezelőtt keringet egy kérdés vállalkozói körökben, miszerint ki alapította meg a Második biciklis futárszolgálatot. Ezt mindeninek a fantáziájára bízom…
Az „ellenszert” illetőleg is felmerül a „talán” szócska. Bizonyítva, hogy valóban a téma nagy falat és mennyire árnyalt.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv,
Gábor
Kedves Csaba!
Szintén megköszönöm a hozzászólásodat. Mr. Ziglar szavai után szívesen olvastam volna gondolataidat a témában.
Üdv,
Gábor
Helló!
Talán elég lenne minden alkalmazottamnak csak azt megtanulni amire alkalmazom őket! Nem többet, de nem is kevesebbet.
Nem töltöttem ki a weboldal részt, de remélem így is jó lesz.
Kedves Junior!
“contur”nak igaza volt ismét. Nagyobb falat ez mind sem gondolnánk. Egy biztos: ésszel kell ezt is csinálni!
Üdv,
Gábor