Mit tudnak a kutyák?

Sokan úgy vélik, hogy a vezetési tanácsadást azok a vállalkozásvezetők veszik igénybe, akik “gyengébbek”, akik nincsenek tisztába azzal, hogy hogyan kell vezetni egy vállalkozást. A tapasztalataim egészen mást mondatnak velem. Pont, hogy nem a “gyengék”, hanem épp hogy a legjobb vezetők veszik igénybe.Tehát ez közel sincs úgy, ahogy azt sokan gondolják. Pont ők azok a vezetők, akik helyesen döntenek, akik TUDJÁK hogyan kell VEZETNI. Tisztában vannak cégük működésével, erősségeivel, netán gyengeségeivel is egyaránt.

Kis hazánkban sok a passzív és aktív szellemi tőkével egyaránt rendelkező vezető és ezért támogatásra sem a képességeik hiánya miatt szorulnak. Sokkal inkább az időhiány, a cégen belüli “bizalmi ember” hiánya miatt fordulnak tanácsadóhoz.

Az esetek többségében a tanácsadási szolgáltatást az egyenrangú, “bizalmi emberek” hiánya generálja, amíg a szervezetépítés, a folyamatátalakítás, stb. kérdése inkább az időhiányban szenvedő vezetőre vezethető vissza.

Minden alkalommal lázba jövök egy új felkérés kapcsán. A mostani sem volt kivétel ez alól. Mint utólag kiderült, egy régvolt üzleti kapcsolat mellékszála volt ez a vállalkozás, ez a cégvezető.

Már az első találkozáskor meg szoktam említeni, hogy lehetnek, sőt lesznek olyan helyzetek, amikor elhangzanak olyan szavak, mondatok, amelyek nagy valószínűséggel nem fognak tetszeni neki, de én ezt mindenkor el fogom mondani, mert – bármily meglepő – ezzel is tiszteletben tartom azt a bizalmat, amellyel hozzám fordult.

És itt jön a képbe a kutyák tudása.

Ők soha – vagy csak nagyon ritka esetben – harapják meg azt a kezet, ami enni ad nekik. Ember és tanácsadó lévén én ezt nem tehetem meg. Például, nem mondhatom, hogy kutyapiszok és azt sem, hogy lócitrom, mert nem az, hanem…xar! Elhallgatni dolgokat, a cégvezető háta mögött, pusmogni kajánul a hibáiról, azt meghagyom másoknak. Van belőlük elég.

A tanácsadásnak is vannak szabályai. Ez első és legfontosabb az őszinteség, és ha ezt a cégvezető nem kultiválja, akkor annak mind ketten csak örülhetünk, mert ebben az esetben teljesen mindegy, hogy melyikünk mondja ki a