Magatartásformák: Erkölcsösség
Munkám során sokszor találkoztam olyan munkatársakkal, akiknek viselkedése már az első időkben felkeltették az érdeklődésemet. Szociális helyzetüket megismerve még nagyobb érdeklődést mutattam irányukba. Mikor munkámat végzem nem minden esetben kapok egy külön irodát, asztalt és széket ahova bevehetem magam és a bekért dokumentumok alapján kezdhetem a cég működésének megismerést.
Ilyenkor egy légtérben vagyok a munkatársakkal és ugye körülöttem folyik az élet. Ugyanolyan munkanap nekik ez is mint a többi, pusztán jelenlétem jelent valami változást. Egy idő után megszokott dologgá válik, hogy ott vagyok. Lassan oldottá válik a hangulat. A hónapok múlnak és lassan nem vagyok idegen közöttük.
…és néhanapján fültanúja vagyok egy-egy kinyilatkoztatásuknak…Ilyenkor a hallott információt megtartom magamnak… egyenlőre. Azt szoktam hangoztatni, hogy a jó munkatárs legyen érdeklődő a cég működése iránt, ismerje a működési folyamatokat, de…
- …ne érdeklődjön a rá nem tartozó dolgok iránt
- …ne készítsen feljegyzést például a biztonsági rendszer összetevőiről
- …ne érdeklődjön célzatosan más beosztási helyeken folytatott tevékenységek, az ott rendszeresített fizikai, elektronikai berendezések felől
- …ne kezdjen kialakítani szorosabb kapcsolatot olyan munkatársakkal, akik „kényes” beosztásban dolgoznak
Nagy figyelmet szentelek azon munkatársakra, akiknek életvitelében valami szokatlan változás áll be ottlétem alatt.
- Akinél felfedezhető a hirtelen gyarapodásra utaló jelek
- Akinél megváltozott az életmódja
- Aki nem a jövedelmének megfelelő színvonalon él
- Aki sokat költ élvezeti cikkekre (baromi sok pénzt hagy pl. minden nap a büfében)
Ezek a körülmények figyelemfelkeltő momentumok számomra. Figyelmeztető jelek lehetnek arra vonatkozóan, hogy munkatárs körül talán nincs minden rendben. Persze nagy valószínűséggel nem egyes magatartásformák, körülmények adnak támpontot a gyanúmnak, hanem a több gyanús momentum egyszeri megjelenése.
Megszokhattad már, de itt is hangsúlyoznom kell abbéli meggyőződésemet, miszerint a munkatársak jelentős része nem elfajzott, gerinctelen tolvaj, hanem tisztességes ember. Gondolataim megosztásával nem volt célom a tisztességesen teljesítő munkatársak befeketítése! Sőt! Úgy gondolom e becsülettel helytálló munkatársak védelmében is teszem azt amit ilyenkor tenni szoktam. Csapdát állítok a cégvezető jóváhagyásával. Ez eredmények néha még engem is megdöbbentenek.
Erkölcstelen dolognak tartod ily módon más zsebében turkálni? Kíváncsi vagyok a véleményedre, tapasztalataidra! Oszd meg velem!
Hát szó, mi szó, meglepő az, ha egy cégvizsgálat során célkeresztbe kerülnek az alkalmazottak életviteli szokásai.
Lehet, hogy valaki azért költ - egyik napról a másikra - sokat a büfében, mert pl. valami miatt nincs ideje otthon főzni/bevásárolni, akár neki, akár a családjának, vagy egyszerűen csak egy lusta időszakát éli, de az is lehet, hogy éppen “vigasztalja magát” a büfében kapható mindenféle finomsággal.
Azt nem tudom, hogy munkahelyen hogy lehet érzékelni, hogy egy dolgozó nem a jövedelmének megfelelő színvonalon él, azt viszont tapasztalatból tudom, hogy vannak “kirakatban élő” emberek. Értem ez alatt, hogy kifelé többet mutatnak, hogy többnek látszódjanak a valóságnál.
Tehát nem tudom erkölcsi kategória-e az effajta vizsgálódás, de talán szerencsésebb lenne, ha az alkalmazottak tudnának arról, hogy ilyen irányban is folyik a felmérés. Ha én alkalmazott lennék, biztosan szeretném tudni. (Bocs’, de én úgy értelmeztem a sztorit, hogy erről csak a cég vezetője tud, a dolgozók nem.)
Üdv.:
Éva
Kedves Éva!
A cégvizsgálat során óhatatlan, hogy ne kerüljenek célkeresztbe az ott dolgozó emberek. Már csak ezért is, mert belőlük áll a cég elsősorban. Szakmai rátermettségük, feladatmegoldó képességük, kompetenciáik érdekelnek elsősorban, sőt mondhatni csak ezek érdekel igazán.
Előfordulhatnak esetek, amikor az embernek szemet szúr egy-egy munkatárs költekezése. A „büfés” példa talán nem a legszerencsésebb volt annak illusztrálására, hogy aki sokat költ ott az már önmagában gyanús viselkedési forma. Nyilvánvaló, hogy sok minden oka lehet annak, aki így tesz és ebből nem lehet, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mint ahogy nem is teszek. Egy ártatlan szendvics, üdítő, kávé vásárlása még nem a világ.
Ugyanakkor, léteznek olyan fontos pozíciót betöltő személyek, akiknél már egy hirtelen beállt változás bizonyos kérdéseket vethet fel. Ahogy mondani szokás az ártatlanság vélelme mindenkit megillet és ez így is van rendjén. Egy cég önmagában csak papírhalmaz, de az abban szereplő összes alkalmazott: ember.
Soha nem célom a cégek munkatársainak zsebében turkálni, de talán most egy jobb példával rávilágíthatok, hogy mire gondoltam. Például – és akinek ez a feladata az most haragudni fog rám – a beszerzés vezetője a cég egyetlenegy beszállítójától sem fogadhat el semmilyen címen semmilyen tárgyat sem. Ez lehet akár egy szép golyóstoll vagy akármi más, mert véleményem szerint ez már egy lépés a megvesztegethetősége felé. Ha a beszállító megszeretné köszönni, hogy a cég az ő termékét fogja használni, akkor írjon egy köszönő levelet és ezzel a dolgot le van tudva.
Annyit még a végére, hogy sok esetben a cégvezető fülébe sem kerül a dolog, mert ha nincs alapja, ezzel nem is „fárasztom”…és sok esetben még a gyanú is alaptalannak bizonyul.
Soha nem a megtestesült Gonoszt keresem, mert nem az a feladatom,nem erre szerződtetnek. Pusztán figyelemfelhívásként írtam a posztot.
Üdv,
Gábor
Kedves Gábor!
Eszembe sem jutott, hogy a megtestesült Gonoszt keresnéd, hisz nagyjából tisztában vagyok a feladatoddal.
Az viszont még engem is meglepett, milyen mélységig kell figyelned egy cég munkatársainak viselkedését, s nyilvánvaló, hogy van is értelme, eredménye.
Te nem arra szerződsz, hogy az alkalmazottak “szeressenek”…, elég, ha a főnök meg van elégedve a munkáddal!
Üdv.:
Éva
Ez igaz, de én jobban szeretem, ha mindenki szeret
Üdv,
Gábor