Mi a Csoda?

Sokan – köztük én is – példaként szokták említeni a gyorsétterem-láncok marketingét, értékesítési trükkjeiket, stb. De ők sem lehetnek „bűn nélküliek” és most nem az egészségtelen ételekre értem ezt, hanem egy (másik) súlyos hibájukra gondolok.

Gondolom, te is jártál már gyorsétterembe, mert ugye a globalizáció nem sok választást enged az embernek. Tehát ha jártál már ilyen étteremben, akkor talán emlékezhetsz még rá, hogy mi volt az a rövidlátó intézkedés, amely visszaszorította az eladásokat. A cégek méreteihez képes összességében talán nem fejtette ki negatív hatását, de egyes éttermek forgalma csökkent.

Hol hibázott a gyorsétterem-lánc és milyen tanulságot vonhat le ebből egy hazai vállalkozás vezetője? Megtudhatod, ha tovább olvasod.

Történ ugyanis, hogy az hogy az egyik gyorsétterem-lánc megszüntette egyik szolgáltatását, ami már eleve hibás döntés volt a részükről. E szolgáltatás persze ingyenes volt és én örültem neki, hogy létezik. Budapesten azt hiszem nincsenek nyilvános WC-k minden nagyobb forgalmú kereszteződésben, de gyorsétterem annál több.

A szükségtől hajtott emberek hada lepte el minden órában az üzletet és sokan dolguk végeztével távoztak és sokan sorba álltak igénybe venni a fizetős szolgáltatást is. De talán valamelyik „okos” kitalálta, hogy ez így nem jó és hopp alkalmaztak kedves WC-s néniket. Ők szedték a pénzt. Az hogy emberek ezreket fizetnek egy-egy tenyérnyi ennivalóért, számukra ez mellékes volt. Természetesen tudom, hogy a több tíz éves reklámokra költött dollár milliókat valahol be kell hozni, de a presztízs vesztés megér ennyit?

Mint minden vállalkozásban náluk is előfordul, hogy nem jól döntöttek és mielőtt a WC-s nénik eltűntek volna már nem pénzt szettek, hanem a blokkot kérték. Aki már fizetett az ennivalóért, bebocsátást nyert a diszkrét falak közé. De ez sem tűnt jó megoldásnak! Nem baj! Szereltessünk nyomógombos beléptető-rendszert az ajtók mellé! A szupertitkos helységbe csak azoknak volt módjuk belépni, akik rendelkeztek az információval, magyarán tudták a számkódot. Hurrá! Végre meg van a megoldás az ingyen pisilők ellen!
Mondanom sem kell, nem vált be a dolog. Ez lassú volt és feltartotta a sort. Azt már meg sem említem, hogy mennyire megalázó volt ott ácsorogni. De hol volt itt a hiba? Miért érezem ezt üzleti szűklátókörűségnek? Elmondom.

A forgalom az étterem bejáratán keresztül özönlött be. Igaz, hogy egy részük a WC-t vette irányba először, de történt beáramlás az üzletbe. Hány kisbolt tulajdonosa örülne ennek! Aztán ha már az emberek ott voltak, egy részük úgyis vásárolt valamit, így ők továbbra is vásárlók voltak. Pénzt hagytak az üzletben. Másik részük nem vásárolt most ez igaz, de lehet, hogy valamikor később vásároltak volna. Egy bosszúsan távozó esetleges potenciális vevő viszont kinek kell? A kisbolt tulajdonosának biztos nem. Az éttermet üzemeltető cégnek igen?

Szinte mellékesen jegyzem meg, hogy néhol a gyorséttermek kiszolgálási sebessége láttán inkább azt gondolom, megint átvertek. Szó sincs gyorsaságról csak a csomagolás miatt eladható valamikről, és ha valami „különlegességet” kérsz a válasz érkezik meg hamarabb: Foglaljon helyet, majd kivisszük. „Gyere máskor is!”

Mégis minden napszakban emberek tucatjai ülnek az éttermekben.

Na ez maga a Csoda!