1973-ban jártam Amerikában. Természetes, hogy kipróbáltunk egy országút melletti gyorséttermet.
Nos, legnagyobb megdöbbenésünkre, ott pincérek kihozták a megrendelt bucikat, s mivel kb. negyvenen mentünk be egyszerre, hát bizony az utat oda-vissza f u t v a tették meg.
Nem is telt bele negyed óra, mindenki előtt ott volt a buci.
Ami különlegesség, hogy ott a dupla kivitelezés nem magasságban jelentkezett, hanem ehető méretű - értem ez alatt, nagyobb (lehet nem is dupla méretű) - buciban, ráadásul ott furcsa módon a kiszolgált buci bélelése olyan volt, mint a reklám-fényképeken: friss zöldség, friss paradicsom, és minden friss, ami még kell bele.

Gondold el, mindezt 1973-ban látni egy Magyarországról érkezett valakinek! Aki itthon csak a pultot támasztó flegma eladókkal találkozott korábban…

Nos, nem tudom mostanában odakint hogy mennek a dolgok, de itthon én is csak megcsappantott mennyiségű XXL-es burgonyát kapok, azt viszont extra mennyiségben nyakonszórva sóval, megalapozva a magas vérnyomásom kialakulását.

A kódolt sorszámról épp a múlt héten hallottam egy ismerősömtől.
Döbbenet!

Üdv.:
Éva