Mi a fontosabb? Ha a munkatársaid tevékenyek vagy inkább az eredményességük számít?
Avagy az a munkatárs, aki nem tudja megmondani, hogy mi az az értékes végtermék, amit előállít, azt nem is tudod tőle számon kérni.
Amikor az új munkatársat felveszik nagy vonalakban körvonalazódik a munkaköre. Nagyvonalakban tudja, hogy mit kell tennie, de az lézerpontossággal nincs „belőve” , hogy mi az elvárt és jól definiált végeredménye munkájának.
Ha nincs tisztázva a végeredmény, nincs mit számon kérni.
Tudom, hibáztatni persze lehet ezért és ez nagyon sokszor előfordul, és természetesen olyanért, amiért az új munkatárs nem is tudja, hogy felelős.
Talán a jó megoldás az lehet, ha először megmutatod, pontosan mit és hogyan kell előállítani vagy esetleg értékesíteni. Jó esetben ekkor azt mondja majd, hogy „Hát ez így nagyon logikus, én ezt így fogom csinálni!”
Ha ezek után mégsem úgy csinálja , akkor megkérdezheted tőle, hogy „ Figyi! Te miért nem úgy csinálod, ahogy megígérted?”
Addig azonban teljesen fölösleges hibáztatni. Ha a munkatárs sincs tisztában vele, hogy mi az ő munkájának a végeredménye (lásd. mi a terméke), és ha a vezető (történetesen Te) sem tudja, akkor kialakul a zűrzavar, mert akkor kezdődik el az a folyamat, miszerint számon kérsz rajta olyan dolgot, amiről nem is tudta, hogy az ő feladatához tartozik.
Miután meghatároztad egy poszt elérni kívánt eredményét, és a munkatársat kiképezted a feladatra ezután mérd is a munkatárs teljesítményét.
Viszont ha abban a pillanatban még nem tudod mérni az új munkatárs eredményességét nagyon-nagyon pontosan, akkor a lehető legnagyobb következik be. Időnként szoktam találkozni a cégekben olyan munkatársakkal, akik rendkívül jól meg tudják mutatni azt, hogy tulajdonképpen meg sem csináltak.
Egész nap papírokkal a hónuk alatt rohangálnak, a főnök nem lát semmi mást, mint hogy munkakezdéstől munkaidő végéig, mint a villám cikáznak, föl és alá rohangálnak, autóba be és autóból ki, és még sincs mögöttük igazi teljesítmény. Ismerős a kép?
Alkalmam volt megfigyelni, hogy egy nem teljesítő ezzel a színjátékával mekkora befolyással bírt a menedzsmentnél. A menedzsment azt látta, hogy ez az ember tényleg hajt. A másik oldalon viszont rettenetes nagy károkat okozott, baklövéseivel, felelőtlen viselkedésével. Mindent megbocsátottak neki, hiszen látszott, hogy mennyire dolgozik! Még vasárnap is bejárt. Hogy akkor ott mit végzett, ki tudja? A menedzsment biztos nem!
Ha lenne egy objektív mérési rendszered, amelynek keretében nap-nap után - de legyen egymást követő hetekben - nagyon pontosan és korrekten lehetne mérni a teljesítményüket, akkor rögtön kiderülne, hogy ők valójában csak csinálnak valamit, de eredményeket nem állítanak elő a cégedben.
Jegyezd meg jól, a „csinál valamit” az nem eredmény!
Hogyan lehet mérni a teljesítményt?
A legfontosabb, hogy folyamatosan tudd megfigyelni a teljesítményt, és ne csak hónapok múltán vagy az év végén derüljön ki, hogy nem keletkezett az adott poszton semmilyen termék nagyon nehéz levonni. Erre a célra egy jó kis Excel táblázat pont megfelel.
Ha ugyanakkor ezeket sikerül egy grafikonban úgy ábrázolni, hogy a valós, mért, objektív pontokat egy vonallal összekötöm, akkor abból nagyon szépen látszik valami fontos és ez nem más, mint az irány. Az irány, amerre a görbe mutat.
Érdemesnek tartom a mérés során kapott adatokat grafikonban ábrázolni, ugyanis egymás alatt levő számokból, magából a számoszlopból mélyebb következtetéseket
Célszerűnek tartom, hogy az első időkben Te kezeld a statisztikai adatokat. Ezek után munkatársad vezetheti azt.
Több szempontból is érdemes használnod ezt a módszert. Elsősorban egy tökéletes és objektív visszacsatolásod lesz arról, hogy az egyes területeken növekedést vagy ne adj isten, csökkenést mutat a diagramm. Másodsorban pedig az eredmények tükrében eldöntheted, hogy dicséretet adsz vagy büntetsz.
Van Galileinek egy idevágó mondása: „Mérd, ami mérhető, számold, ami számolható, és ami nem mérhető, azt pedig tedd mérhetővé!”
Néha olyan érzésem van, hogy figyeltetsz
Pont nemrég beszélgettem a leendő értékesítő alkalmazottal, ahol megbeszéltük, hogy megmutatom mit kell csinálni, és utána bármit csinálhat, ami maximum annyi idő alatt minimum olyan mennyiségben és minőségben ugyanazt az eredményt nyújtja.
Nem szeretném elfojtani benne a kreativitást, lehet, hogy rájön, hogy adott ponton lehet még optimalizálni a dolgot.
Valamint a bonuszról is beszélgettünk, ahol az elvárt target feletti profitból kap részesedét, de a képletbe be lett építve egy sikerességi mutató. Lényegesen több pénzhez juthat, ha pl. 100e profitot termelt és 15% helyett 30%-os volt a kiküldött ajánlatokra érkezett megrendelések aránya.
Szerintem aki elméletben és gyakorlatban egyaránt foglalkozik valamilyen témával, az nem tudja elkerülni az „intellektuális” okfejtéseket, elmélkedéseket. nincs is ezzel semmi baj. El kell fogadnunk, hogy nem mindenkinek tetszik, amit csinálunk, illetve ahogyan fogalmazunk.
Az biztos, hogy nem árt, ha nem keverjük össze a konkrét tanácsadást és az elméleti eszmefuttatásokat.
Amit a Vállalkozók Kávéházában írtam:
Én például azért tartok két blogot, hogy ezt a különbséget egyértelművé tegyem. A Gazdasági szakértő blog az elmélkedések helyszíne, a Cégiránytű tanácsadó blog pedig konkrét tanácsok megfogalmazására szolgál.
Mondanom sem kell, hogy a Cégiránytű tanácsadó blog látogatottsága nagyságrendekkel nagyobb.
A legtöbb vállalkozót nem érdekli az, hogy hogyan jutunk el valamilyen következtetésre, vagy mi motiválhat egy-egy döntést. Egyszerűen, csak mondjuk meg neki, hogy mi a megoldás és kész. Ilyenkor mindig eszembe jut egy történet a vízvezeték szerelőről, aki kikérte egy szakember véleményét arról, hogy használhat-e sós savat a munkája során. A szakember hosszas okfejtésekbe kezdett a kémiai reakciók természetéről és azok hatásáról. A szerelő egy ideig türelmesen hallgatta, majd kétségbeesetten kifakadt: „Már ne is haragudjon Uram, de engem csupán az érdekel, hogy beleönthetem-e a csőbe, vagy sem.
Nem túl időtálló kijelentés, de a most indult blogom első posztja kapásból kikerült az szolgáltató ajánlójába: http://www.buzz.hu/
Na, vajon melyik lehet az?
Bob
Ui: a jobbvállalkozó-t belinkeltem, majd ha megint arra járok, a cégiránytű is megér egy href-et
BobMaster!
Nem használok titkosszolgálati eszközöket… még
Kíváncsian várom, hogy milyen eredményeket ér majd el az értékesítőd. Továbbá arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen értékesítési módokat fog majd alkalmazni. Volt szerencsém egy alaklommal megfigyelni egy értékesítő munkáját közel egy évig. Erről majd szándékomban áll írni a későbbiekben. Azt hiszem az is a Hihetetlen Történetek kategóriájába tartozik majd.
Üdv,
Gábor
Ui: ma már egy kicsit késő van, vagy már túl korán(?) ahhoz, hogy találgassak. Kérem a linket! :)Meg a weblap címét!
Nagyon nagy kár, hogy sok vállalkozónak még nem nyílt fel a szeme. Pedig jó lenne, ha nem csak a megoldást várnák el tőlünk. Mert ugye mindennek meg van az oka és ha történetesen csak a megoldást kínálnánk számukra, semmi sem változna meg. Az okok tisztázása vezethet el minket egyedül a megoldáshoz. Magával az okozattal egyáltalán nem kell foglalkoznunk, mivel azz már amúgy is ismerjük…
Például, ha nincs szabályozva a pénz kezelése, akkor bizony hajlamosak munkatársaink két kézzel szórni azt. Egy ilyen panasz hallatán nem mondhatjuk azt, hogy „Kedves Cégvezető! Szabályozza le!” Ez nem tekinthető tanácsadásnak, vagy legalábbis nem a megfelelő tanácsadás.
A vízvezeték szerelő esete nagyon tetszett!
Üdv,
Gábor