Miért jó az nekem,

…ha kifecsegem másoknak amit tudok?

Ezt a kérdést szögezte nekem egy régi ismerősöm. Az Interneten talált rám véletlenül, megnézte honlapomat, beleolvasott blogjaimba, majd felhívott. Mivel nem volt alkalmas számomra a pillanat annyit tudtam neki mondani, hogy kérdését itt a blogban fogom megválaszolni. Van egy mondás, miszerint ha adsz, akkor kapsz is és ezt az időre, a pénzre vagy más anyagi dologra értik. Szerintem ide tartozik még az is, hogy előbb neked kell adnod ezeket a dolgokat ahhoz, hogy ésszerűen elvárhasd, hogy másoktól hasonlókat kapj vissza. Ezek az anyagi dolgok mind nagyon értékesek, de korántsem a legértékesebb dolog. A gondolat az, amelyet megosztunk másokkal. Ezt a legkönnyebb, a „legkényelmesebb” számunkra.

Amikor valamit megosztok másokkal, az gyakran azt jelenti, hogy lemondok annak egy részéről a másik javára. Ha megosztom a pénzemet, akkor én magad nem tudom elkölteni azt a részét, amelyet odaadtam valakinek. Ha megosztom, mondjuk a csokimat, akkor azt a darabot nem én eszem majd meg. Tehát valaminek a megosztás általában lemondással jár. A gondolatokkal nem ez a helyzet. Ha megosztom valakivel a gondolataimat vagy egy jó ötletemet, attól az még az enyém marad. Még csak azt sem jelenti, hogy nekem kevesebb lesz. Ennek éppen az ellenkezője igaz! Több és gazdagabb leszek az által a gondolat által, amelyeket másokkal megosztok. Két külön ember profitálhat abból, amiből korábban csak egy és ez részemről még pénzbe sem került. Arról már nem is beszélve, hogy közben a másik ember hasznot ér el általa.

Tudom, gyakran megtartunk dolgokat magunknak, hogy ezzel versenyelőnyhöz jussunk és ez érthető is, és néha jó stratégia. Bizonyos információk különösen értékesek lehetnek, és ha ez tényleg előnyt jelent a számomra, akkor az az okos dolog, ha megtartom őket. A valóság viszont az, hogy a legtöbbünknek nincs a birtokunkban olyan információ, amely tartós előnyt adna a többiekkel szemben. Az igazság az, hogy manapság már nincs egyetlen olyan információ, ami valós előnyt adhatna valakinek. Bármit is mondjanak a „Titkos konferenciák” előadói. Talán ideig-óráig. A sikeres cégvezetők úgy lettek azok, hogy több gondolatot vagy ötletet gyúrtak össze olyan kombinációvá, ami másoknak nem jutott eszébe. Ha így nézzem a dolgokat, akkor az, hogy nem osztom meg gondolataimat, sok lehetőségtől fosztana meg.

Az áttörések az üzleti életben is gyakran gondolatok kombinációiból származnak. Elég kevés az olyan kreatív ötlet, ami kizárólag egy ember gondolatain alapul. Az ötletek és gondolatok ide-oda áramlása nagyon fontos szerepet játszik az új ötletek megszületésében. Például egy bizonyos technológia felhasználására vonatkozó beszélgetésed egy ügyfeleddel olyan ötleteket eredményezhet - akár az ügyfeled részéről is - amelyek addig sosem jutottak az eszedbe. Mert ugye az ügyfeled jobban ismeri a saját üzletét, mint Te az övét, és ezért a technológia alkalmazását is másképp látja.

Ez különösen akkor van így, ha vállalkozókkal beszélgetek. A legtöbb vállalkozó folyamatosan új lehetőségeket keres arra, hogy a bevételét növelje. Na most, miért osztaná ő meg velem a gondolatait, ha én sem osztod meg vele az enyémet? Ez jó kérdés! Viszont erre azt mondhatnád, hogy Te miért osztanál meg vele bármit, ha ő sem oszt meg veled valamit? Noha ez egy jogos kérdés, most nem ez a fontos. Ez egy olyan helyzet, ami nagyon sok kreativitásnak gátat szab. Természetesen mindig fennáll a veszélye annak, hogy valaki eltűnik az ötleteddel, ezért érdemes lehet legalább egy részét megóvnod. Ezt megteheted például úgy, hogy kihagysz néhány olyan részletet, ami nem szükséges a teljes képhez, de ami nélkül a dolog nem lehet működőképes, ha valaki meg akarná valósítani.

Az agy többféle módon kapcsol össze dolgokat a saját keretein belül. Mivel minden személynek mások a keretei, ezért ha egy csomó ember meghallgatja valakinek a beszédét, akkor valószínűleg mindegyik máshogyan fogja értelmezni a hallottakat. Nem csak valószínű, hogy így történik, hanem ez elkerülhetetlen. Ez azért van, mert nincs két olyan ember, akinek ugyanaz lenne a háttere, a tudása és a tapasztalathalmaza. Ezek a különbözőségek oda vezetnek, hogy ennek a két embernek két különböző gondolata lesz ugyanarról a dologról és ebből ered a gondolatok megosztásának legfőbb ereje.

A Te gondolataid valami olyan új gondolatot hozhatnak létre egy másik ember fejében, ami neked még sosem jutott eszedbe. De itt még nincs vége a folyamatnak. Ha ezt a gondolatát a másik személy megosztja veled, attól neked támadhat egy olyan ötleted, ami még neki nem jutott eszébe. Ahhoz, hogy ez a folyamat megtörténjen, nem szükséges az, hogy tudatában legyetek annak, hogy megosztottátok a gondolataitokat.

Ez legtöbbször úgy történik meg, hogy észre sem veszed. Felbukkan a fejedben egy gondolat, amiről azt hiszed, hogy teljesen a sajátod, de valójában eredetileg egy másik ember ültette oda. Amikor ötletek után kutatsz a fejedben, akkor feljön ez az elraktározott gondolat, amit Te már összekapcsoltál valami mással a fejedben, és egy teljesen új gondolathoz jutsz.

Ez a folyamat általában nem tudatos és ezért érdemes elősegíteni azzal, hogy folyamatosan megosztunk gondolatokat egymással. Gondolj csak bele, hogy valahányszor gondolatot osztasz meg, egyszerre több minden történik. Először is elültetsz egy gondolatot valaki fejében. Azt soha sem tudhatod, hogy pontosan mi az a darabka információ, vagy ennek milyen hatása lesz rá. Lehet, hogy semmilyen, de ő is tovább adhatja ezt másnak, akire viszont hatással lesz. Ez a személy cserébe lehet, hogy megoszt veled valamit, lehet, hogy nem. Azonban van egy általános törvény, ami azt mondja, hogy ha valamit adsz, akkor valami érkezni fog cserébe. A törvény azt nem mondja ki, - állítsa bárki is ezt – hogy két hét múlva ez megtörténik! Csupán annyit mond: érkezni fog.

Sok esetben, amikor megosztok valamit, akkor a másik ember úgy érezi, hogy neki is meg kell osztania velem valamit. Lehet, hogy ott és akkor, de lehet, hogy csak egy hónappal később. Nem azért, mert ennek szükségét érzi, hanem mert ilyen az emberi természet. Amikor ő is megoszt velem valamit, akkor ezt én is elraktározom. A legtöbb esetben nem fogom az azonnali hasznát látni a dolognak. Lehet, hogy soha nem lesz a hasznos számomra ez az információ. Azonban lehet, hogy eljön az idő és kerülhetek olyan helyzetbe, amelyben hasznossá válik. Talán más olyan gondolatokkal fogom összekombinálni, amelyeket szintén másoktól kaptam.

Viszont ha én nem osztom meg gondolataimat másokkal, akkor ők sem fogják megosztani a gondolataikat velem. Ez van! És ez akkor olyan lesz, mintha mindent egyedül kellene megoldanom. Ki tudja, hogy mennyit veszítenék ezzel?

Úgy látom nagyon megszaladtak ujjaim a billentyűkön, úgyhogy egy utolsó rövid gondolat. Azt mondhatom, hogy ha nem osztok meg gondolatokat másokkal, akkor az sokkal többe kerül nekem, mint amennyit összesen nyerhetek azzal, ha megtartom magamnak. Azt hiszem, hogy ez elég nagy ár lenne. Tehát ha bármikor lehetőséged van arra, hogy valami értékes gondolatot megossz mással, akkor tedd meg! Csodákat művelhet a számodra, a másik számára is, és ami mostanság talán nem mindegy, ráadásul nem kerül egy fillérünkbe sem.