Nos, ezt most nagyon eltaláltad:

“…ne várj tőlük olyat, amit nem adhatnak meg…!”

Tudomásul kell venni, hogy ezek a marketinggel foglalkozó cégek is a bevételből élnek.
Amiben ők jobbak nálunk - értve a marketinghez - most különösen jobban tudnak prosperálni a tudásuk révén, mint egy ahhoz nem értő vállalkozó.

Az biztos, hogy megy a “hiúság vására”, de nagyon.
Nehéz ellenállni a jobbnál jobbnak ígérkező konferenciáknak és a többinek, amit felsoroltál.
Amiben ezek a rendezvények segíteni tudnak, hogy kaphat az ember ötleteket, amit ha ügyes, át tud ültetni a saját vállalkozásába, ha nem, bizony hiába a bónuszos ár, akkor legörbülhet az ember szája széle.

Az is biztos, hogy a saját vállalkozásának üzletmenetét csakis a vállalkozó maga tudja “vinni”, ha online, akkor online, ha offline, akkor offline.

Senki nem veszi le a válláról a döntés felelősségét.
Persze valahol ez természetes is, csak sokszor nehéz tudomásul venni.

A csődbe minden vállalkozás saját maga megy bele, ha sikeres, akkor bizonyára nem lesz egyedül.
Üdv.:
Éva

A kérdés már csak az, hogy a remekül megszervezett marketinghadjárat útján megrendezésre kerülő, a válságra hivatkozó előadások után minden résztvevő számára a megfelelő eredmények születnek? És mind két oldalon? Valóban látja egyben az egészet a székeken helyet foglaló nagyközönség? Mekkora a realizálható nyereség a két oldalon? Jaj! Ez már több kérdés volt!
Valóban kaphatnak ötleteket(horgászbotot) a résztvevők és persze sokan próbálnak vele majd horgászni, ki ügyesebben, ki sután.

Mikor valami más van már a palacsintában túró helyett és már nem nagyon ízlik amit főztünk, hajlamosak vagyunk tetézni a bajt és részt veszünk a “hiúság vásárán”. Dönteni is csak akkor tudunk, ha van mi között és most nem az igen vagy nem lehetőségekre gondolok.
Üdv,
Gábor

PS: Köszi hogy hozzászóltál.

Szerintem nem születhet mindenkinek megfelelő eredmény, az biztos.

Ahogy írtam, a marketingeseknek az az üzlet, hogy minél többen úgy gondolják, a marketingesek azok, akik segíteni tudnak a súlyos/kevésbé súlyos problémájukon.
Ehhez szolgáltatnak ötleteket.

Az pedig, hogy mikor és hogyan, mi kerül a palacsintába, azt talán senki nem tudja.
A marketingesek - köszönik szépen - nem is kérnek belőle!
Tehát mindenki eheti a maga által, vagy segítséggel sütött palacsintáját, amiben jó ha mindig kontrollálni tudja a tölteléket…

Amúgy ahogy azt már korábban is “feszegettem”, alapvető probléma szerintem az, hogy sokan úgy vállalkozunk, hogy fogalmunk sincs a vállalkozás mikéntjéről, tehát az alapokkal van a baj.

Örök érvényű megjegyzés: a “királyi többes” mindig rám vonatkozik, más mindenki a szabályt erősíti kivételként!
Üdv.:
Éva

PS: Örömömre szolgál…

Való igaz, hogy amikor vállalkozásba kezd az ember, hiányoznak az alapok, de nagyon. Aztán ahogy telnek az évek sok minden rárakódik,majd lekopik és állandóan formálódik, alakul. (jó esetben):)

Üdv,
Gábor