Naiv boldogság

…vagy legalábbis valami ilyesmi motoszkál bennem napok óta. Valóban van okom a boldogságra és egyáltalán miért vagyok boldog?

Pár nappal ez előtt megbeszélést tartottam munkatársaimmal, ahol a szokásos beszámoltatások után még beszélgettünk erről-arról és felmerült egy kérdés. Miért volt hatástalan az ajánlatom? (Ha emlékszel még egy hónapja egy kérdés tettem fel blogolvasóimnak és akik válaszoltak rá azoknak lehetőséget adtam arra, hogy bemutathassák vállalkozásukat.)

Hogy milyen eredmény született és én milyen konzekvenciát vontam le ebből? Megtudhatod, ha tovább olvasod mai bejegyzésemet.

Ahogy már említettem, boldog vagyok, mert úgy tapasztaltam, az egyáltalán nem reprezentatív felmérésem sikerrel járt! Nagyon kevés cégvezető élt a lehetőséggel, amit felajánlottam részükre és még ennél kevesebb cégvezető – aki válaszolt kérdésemre – mutatta be vállalkozását.

Akkor meg mi alapozta meg örömömet? – kérdezhetnéd.

Az hogy mennyi cégvezető irányítja úgy vállalkozását, hogy abban minden olajozottan működik. Van konkrét és legfőképp működő tervük erre az évre vonatkozóan, ügyfeleik, szövetségeseik által megalapozott a jövőjük. Nincs szükségük új piacok után kutatniuk. Ergo, nincs szükségük arra, hogy ennél is többen tudjanak róluk mások és ez jó! Ha valóban jó.

Viszont őszintén gondolom, hogy ennek nem csak ők örülhetnek, hanem én is.

Ha élhetek a gyanúperrel, nem értem a logikájukat igazán. Miért töltötték le az e-bookot és miért nem iratkoztak még le? Vagy ez után a levél után teszik meg? Meglehet…

A legnagyobb tisztelet hangán szólva azok akik nem válaszoltak a feltett kérdésemre, azok a cégvezetők valóban nem hajlandóak annyit sem megtenni, hogy az egy perces válaszadásával éljen a lehetőséggel? És valóban nincs szükségük arra, hogy mások megismerhessék vállalkozásukat? Ergo, minden a legnagyobb rendben van náluk?

Valószínűleg az igazsághoz tartozik az is (valahol), hogy nagyon elfoglaltak és azt is feltételezem, hogy külön tudják választani a sürgős, a fontos és a sürgős és egyben fontos feladataikat. Ez már önmagában is hatalmas előnyt jelent számukra másokkal szemben.

Persze nem feledkezhetek meg azokról sem akik nem azért olvassák bejegyzéseimet, mert tanulni szeretnének belőle hanem csupán azért iratkoztak fel, mert „álruhát öltöttek”. Hogy kik Ők? Nyugodj meg Ők tudják kicsodák és én a részemről megtiszteltetésnek veszem, hogy mint azonos tevékenységet folytató vállalkozások vezetői figyelmet szentelnek szerénységemre.

És végezetül azokról kell szólnom, akik válaszoltak a kérdésemre, de mégsem mutatták be vállalkozásukat. Azoknak a következőket szeretném mondani: Ha ezért nem mutatták be vállalkozásukat, mert úgy gondolják ezzel a vállalkozásukról állítanának ki rossz bizonyítványt, akkor nem döntöttek helyesen! Ugyanis, aki itt megszólal az nem hordozza magában azt az egyértelműséget, miszerint rossz vezető, mi több kókler! Sőt!

Felelősen gondolkodó, mindig tanulni vágyó vezetők ők! Akikben megvan az igény a dolgaik jobbá tételére, akik hajlandóak másként gondolkodni dolgokról. Talán a forradalmárokhoz hasonlíthatnám őket leginkább.