Tanulni, tanulni, tanulni!
Ugye ismerősen csengenek ezek a szavak. (Egy letűnt kor meglapuló morzsái.) Mi meg képességeinkhez, szorgalmunkhoz mérten próbáltunk minden anyagot megtanulni, amiről az akkori oktatási rendszer úgy gondolta, e tudás nélkül elkallódunk a nagyvilágban.
Mostanság, miközben az egész világ attól hangos, hogy a tanulást egész életünkön keresztül kell folytatni, akkor a hazai vállalkozások(KKV) 80%-a semmiféle képzési programot nem működtetnek a munkavállalói számára! Se belsőt, se külsőt. Ha valami új tudásra van szükségünk, akkor az azzal már rendelkező munkavállalót keressük meg és számunkra a dolog ezzel el is van intézve.
Felveszünk egy vadidegen embert, aki vagy jó vagy rossz munkarutinokat hoz a cégünkbe. Semmit sem tudunk róla, és aki azt állítja, hogy egy félórás interjú alatt meg tudja mondani, hogy valaki be fog-e válni, az…..kimondom, de csak finoman: nem mond igazat!
Van úgy, hogy nem azért nem válik be az új ember, mert alkalmatlan a poszt betöltésére szakmailag. Lehet, hogy a régi csapat nem hajlandó befogadni őt. Lehet, hogy a munkastílust nem tudja megszokni. Mindegy mik az okok, az új ember megfelelősége eléggé bizonytalan.
Ennél sokkal biztosabb módszer, egy meglévő, megbízható munkatársat az új feladatra felkészítenünk. Tanulmányi szerződést lehet és kell is kötni vele, és amikor áthelyezzük az új posztra, még megfelelő mértékű fizetésemelés kell adnunk. (Megteheted azt is, hogy még mielőtt elfoglalja új posztját, előtte három hónappal már félreteszed azt a pénzt, amivel többet kell majd adnod neki.) Ekkor nem fog elmenni tőlünk a végzettség megszerzése után. Tudom, hogy ettől félnek a legjobban a cégvezetők. Nem szeretnének azzal szembesülni, hogy miután fizetették a tanfolyamot, más cég arassa le a babérokat. Na nem!
Ahogy hírlevelekből, blogokból kiolvasom az a benyomásom, hogy a vállalkozások vezetői még mindig jobban bíznak a konferenciákban, szemináriumokban, mint az oktatásban, egyéni tanulásban. Ezzel kapcsolatban nekem más a véleményem. Egy szeminárium kizárólag az érdeklődés felkeltésére alkalmas, ott tanulni szinte semmit sem lehet. Egy konferencia, hasonló ehhez. Hiába olvasom blogok hozzászólásaiban a lelkes és köszönő hozzászólásokat és azt, ha egy cégvezető szinte kérkedik azzal, hogy ilyen és ilyen konferencián, szemináriumon vett részt és hogy mennyi mindent tanult ott. Remélem tudják, hogy ez még nem elég. Ettől még nem változik meg semmi. Na jó egy kicsit. Fel vannak tüzelve, tele vannak megoldási ötletekkel de a legtöbb esetben a harmadik napon újra csak beállnak igával a nyakukban és mennek körbe-körbe.
Persze nincsenek kifogásaim előadások részvételén. Kaphatunk érdekes információkat a témában, kaphatunk azonnali megoldásokat éppen aktuális, a saját vállalkozásunk problémáira, de véleményem szerint tanulni csak egyénileg lehet és érdemes.
Akadnak jó szemináriumok (ez az elnevezés is egy kicsit engem a múltra emlékeztet), melyeknek nagyon jó a témaválasztásuk, nagyon jó az előadó előadásmódja is. Kihagyni ezeket vétek lenne.
Mert mi a legfontosabb? A cégünk szervezeti felépítése, az itteni igazgatói utasítások, a cégünk minőségbiztosítási rendszere, az itteni technikai és adminisztrációs eljárások rendje, a cégen belüli és kívüli kommunikációs, utasítás kiadási és számonkérési rend, a cégen belül követendő viselkedési kultúra, az intelligens marketing és még sorolhatnám.
Ez másutt talán semmit nem ér, de házon belül aranyat ér!
Szerintem a többség egyáltalán nem képzi magát cégmenedzselési témában. Mindenki a napi rutinnal próbál megfelelni a kihívásoknak és azt mondja, hogy másra már nem jut ideje. A konferenciák általában valamilyen konkrét témában szólítják meg az embereket, azért kattannak rá.
A belső továbbképzésről annyit, hogy ráadásul még a szakképzési hozzájárulásba is beszámítható, tehát jórészt még pénzbe sem kerül.
A Vállalkozók Kávéháza-ban teszek erre vonatkozóan egy közös projektre javaslatot.
Én bizakodó vagyok.
Többek között azért láttam elérkezettnek az időt a saját vállalkozás indulásának, mert egyre több olyan cégvezetővel találkoztam, aki nem a 20 évvel ezelőtti ötletéhez/eredményeihez ragaszkodik, nem a rendszerváltás környékéről ismert “élelmes” vállalkozó.
Az új generáció itt van, végre kezd kialakulni egy vállalkozói kultúra. Az ifjú titánok már képzik magukat marketingből, internetes ismeretekből, menedzsmentből, nem hanyagolják el az üzleti tervezést, és tudják, hogy csak folyamatos fejlődéssel tudnak előre törni.
Amúgy a konferenciákon, tréningeken is sokat lehet tanulni. Én mindig a “három jó gondolat”-ért ülök be egy ilyenre, amik - ahogy írtad, további egyéni tanulást igényelnek - de kimondanak egy olyan alapigazságot, ami nélkül számolatlanul olvashatnám a könyveket, csak sokára állnának össze koherens egésszé.
Látható, hogy nehéz kenyér vezetési tanácsadással foglalkozni:) Berögzült cselekvéssorral irányítani egy vállalkozást,… öngyilkosság:(
BobMaster!
Az új generáció számára is tartogat ez az élet némi meglepetést, de jó látnom, hogy igazán készülsz jobb vállalkozóvá válni:)