a munkaidő nyilvántartással kapcsolatban.

Néha teljesen megdöbbentő gondolatokkal találkozom egy-egy vállalkozásban. Most egy csokorra valót szedtem össze ezekből.

A példák jól mutatják, hogy egy vállalkozás “törvénynemismerete” milyen gondolatokat eredményez, miközben a cégen belül mindenki a lehető legnagyobb nyugalomban van. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg vannak elégedve. Aztán egy munkaügyi ellenőrzés során…

Ami néha “kézen fogva jár”  az adóhatóság ellenőrzésével, kiderül, hogy szinte minden a törvényi előírások ellenkezőjeként valósul meg.

Az első tévhit: a nyilvántartás vezetése a dolgozó feladata!

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Mt.) 140/A.§-a világosan és egyértelműen kimondja, hogy a munkavállaló rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos adatokat a munkáltató köteles nyilvántartani.

A munkáltató rendelkezhet akként, hogy minden munkavállaló köteles maga vezetni a munkaidejével kapcsolatos adatokat, azonban egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során a munkaidő nyilvántartás vezetésével kapcsolatos mulasztás, illetve hiányosság a munkáltató felelőssége lesz.

A második tévhit: a munkaügyi ellenőrzés során a munkaidő nyilvántartásban szereplő adatokat soha nem hasonlítják össze más nyilvántartásokban szereplő adatokkal!

Munkaügyi ellenőrzés során, a munkaidő nyilvántartáson szereplő adatokat rendszerint összehasonlítják egyéb nyilvántartások adataival, a hitelesség eldöntése miatt. Általában a munkaidő beosztás, a szabadság nyilvántartás, valamint az egyéni bérelszámolásokon szereplő adatok kerülnek egybevetésre, ugyanakkor az sem ritka, hogy egyéb, nem munkaügyi nyilvántartásokkal kerül összehasonlításra a munkaidő nyilvántartás.

Ilyen lehet például a vagyonvédelemben az őrnapló, eseménynapló, kulcsátvételi napló, vendéglátásban a standolási napló, takarítási napló, kereskedelemben HACCP nyilvántartások, pénztárjelentések, szállítóiparban menetlevél, menetíró lapok, stb.

A harmadik tévhit: a gépjárművezetőknél nem kell munkaidő nyilvántartást vezetni, ha a menetlevél tartalmazza az indulás, érkezés időpontját!

Az Mt. a munkaidő nyilvántartások kapcsán – az írásbeliségen kívül - formai kötöttséget nem határoz meg, és ezért sokan úgy hiszik, hogy ha a gépjárművezető munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknál a menetlevél az indulás, érkezés időpontját tartalmazza, akkor a cég eleget tett nyilvántartási kötelezettségének.

Nos, az Mt. 117.§ (1) bek. a) pontja alapján, amely kimondja, hogy a munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől, annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát.

Vagyis a tevékenység jellegéből adódóan a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát a menetlevél nem tartalmazza, ezáltal hiteles munkaidő nyilvántartásnak elfogadni nem lehet!

A negyedik tévhit: Elég az, ha a munkaidő nyilvántartás a napi ledolgozott munkaórák számát tartalmazza!

Az Mt. 140/A.§ (3) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató által vezetett munkaidő nyilvántartásnak olyannak kell lennie, melyből a napi munka megkezdésének, illetve befejezésének időpontja egyértelműen megállapítható.

A szabályozás szövegéből következik, hogy például az építőipari munkahelyeken használt névsorolvasás (faléz) nem felel meg az elvárásoknak, hiszen az a munka kezdő, illetve befejező időpontját nem rögzíti, csak a ledolgozott munkaórák számát.

Az ötödik tévhit: a munkaidő nyilvántartást mindig a nap végén kell kitölteni!

A munkaidő nyilvántartására szolgáló jelenléti ív a bérszámfejtés alapbizonylata. Alapvető követelmény a vezetésével szemben, hogy azt eseményszerűen és naprakészen vezesse a munkáltató.

Az arra történő bejegyzést a tényleges napi munka megkezdésekor és annak befejezésekor kell megtenni.

A hatodik tévhit: a munkaidő nyilvántartást a munkáltató székhelyén kell tartani!

Szó sincs róla! A munkaidő nyilvántartás hollétével kapcsolatosan az Mt. nem határoz meg semmilyen kötelezettséget a munkáltató részére, ugyanakkor a munkaügyi hatóság által kialakított gyakorlat szerint a munkaidő nyilvántartást a munkavégzés helyén kell tartani, és egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során be kell tudni mutatni az eljáró munkaügyi felügyelőknek.

A munkaidő a munkanapokhoz, és a munkahelyhez szorosan kötődő információ, mely változhat, ezért – a munkaügyi hatóság álláspontja szerint - nem tekinthető hitelesnek az olyan jelenlét ív (munkaidő nyilvántartás), melyet a tényleges munkavégzés helyétől távol eső helyen vezetnek.

Szívből remélem, hogy vállalkozásodban nincsenek ehhez hasonló tévhitek. Ha mégis, akkor ésszerűnek tűnhet, hogy lerombolod őket, mert bizony a szarvas hibákat, mert még egy vajszívű ellenőr sem nézheti el neked.