Szervezésből elégtelen

Sajnos sokszor „civilként” is azt kell tapasztalnom, hogy az emberek egy részéből hiányzik egy képesség és ez nem más, mint a szervezés képessége. Persze adódhat úgy az életben, hogy olyan feladatokat kell megoldanunk, amelyekkel még soha nem találkoztunk és ezért nem is tudjuk, hogy hogyan is kezdjünk hozzá.

De miért van szükségünk szervezésre? Talán elmesélhetek egy személyes történetet…Az egyik vállalkozásomat akkoriban igen nagy szerencse érte. (Bárki állítsa is az ellenkezőjét, egy vállalkozás életében szükség van egy kis szerencsére is. Persze nem ennek várásával kell telni a napjainknak, de ha kopogtat az ajtón, akkor fogadjuk szívesen a látogatót.)

Szóval engem meglátogatott és az akkori 11 fős vállalkozásból nyolc hónap leforgása alatt 51 fős kis birodalom jött létre. (Legalább is a számomra birodalmat jelentett.) Az elején güriztem, mint egy igavonó aztán egyszer megálltam egy pillanatra és elgondolkodtam…

Régebben volt szabadidőm a vállalkozásom mellett. Most mikor ilyen szépen fejlődik a cég, miért nincs? Furcsa érzés kerített a hatalmába. Volt pénzem, de nem volt időm. Kezdtem visszasírni azokat az időket, amikor a pénz és az idő is egy időben a rendelkezésemre állt.  Szabad akartam lenni újra. Azt akartam, hogy legyen elegendő pénzem arra, hogy terveim megvalósíthassam. Magyarán legyen időm arra, hogy szabad legyek.

Gyorsan abbahagytam a kezem tördelését és felgyűrtem az ingem ujját. Elterveztem, hogy megszervezem azt, hogy újra szabad legyek. Az volt a célom, hogy a pénz és az idő ismét együtt legyenek jelen életemben.

Ma már nem okoz problémát sem lelkiismeret furdalást, ha hétköznap valami másra szottyan kedvem, mert mindent megszervezek magam körül. Megszervezem a vállalkozásaim működését, méghozzá oly módon, hogy azok szinte automatikusan tudjanak pénzt termelni.

És ha nekem sikerült annak idején ezt elérnem, akkor neked miért ne sikerülhetne?

Megszerezheted a pénzt és az értékes időt, mert a jövedelmed úgy keletkezik, hogy abban neked nem kell minden áldott nap aktívan részt venned. Olyan ez, mint pl. egy zenész vagy egy író esetében a jogdíj. Akkor is termel, amikor éppen nem zenél  vagy nem ír.

Ezzel szemben mi a valóság? Egy, az életből vett példán keresztül nézzük meg miről is van szó.

…Legyen, mondjuk egy vízvezeték szerelő, aki egyéni vállalkozó. Kijött a suliból és nekifogott dolgozni. Lassacskán belejött. Tetszett neki a munka és ráadásul még szívesen és jól is dolgozott. Közben olyan veszélyek leselkedtek rá, amelyekről nem is álmodott egykoron.

Az egyik veszély az, hogy elrontja a munkákat, rosszul dolgozik és kevesebb lesz a pénze. Azért a rossz minőségű munkákból próbál többet csinálni, de egy idő után csökken a megrendelés mennyisége és tönkremegy a vállalkozása…

A másik veszély akkor jelentkezik, amikor jól dolgozik és a megrendelők elégedettek a munkájával. Ekkor elkezdik ajánlani a Mestert. Beindul a szekér, jönnek a melók. Egyre több meló. Már nem elég a napi 8-9 óra, már meg kell nyújtani a munkaidejét. Elmarad az esetleges sportolás, a hobbi, a kikapcsolódás. De ez az idő is kevés már, mert még mindig jönnek a megrendelések. “Rendben! Feláldozom a hétvégét, a családomnak meg majd megmagyarázom… valahogy.”  - dönti el magában. A gürizés meghozza a kívánt eredményt: Egyre vastagabb a pénztárcája, tehát már vehet egy jobb és szebb autót, ruhát, falnagyságú tévét. Kialakulóban van egy magasabb életszintvonal és ezt már nem szeretné elveszíteni.

Mit csinál? Hajtja magát tovább és robottá válik az eddig szívesen végzett munkája. Titokban már nem örül olyan nagyon az újabb megrendeléseknek. Az jár a fejébe, hogy bárcsak ne jönne több munka, mert akkor lehetne pihenni egy kicsit legalább hétvégén. Hihetetlen, de saját maga kezdi megállítania vállalkozását. 

Elgondolkodik, és végül felvesz egy munkatársat maga mellé egy segédnek. Itt már valami bajt szimatol. Kettőjüknek már kevés a megkeresett pénz. A képzésre és netalántán szervezésre nincs elég ideje, energiája, ismerete. A nem tökéletesen kiképzett munkatárs hibázik, ekkor a saját munkája mellett még azt is neki kell helyrehozni. Így még többet dolgozik. Feszült lesz és ideges, a megrendelői felé mogorva a stílusa.

A segédjének elege lesz belőle és végül kenyértörésre kerül a sor. Összevesznek. A segédje otthagyja és nyit egy önálló vállalkozást talán. Ellopta a Mester szaktudását és elvitte a megrendelői egy részét is.  Így a vízvezeték szerelő csinált magának  konkurenciát. Ez remek! Nem? Most aztán már tényleg keményen kell dolgoznia! A környéken már egy új vállalkozás is ténykedik. És már esélye sincs arra, hogy pénzügyileg és idejét tekintve szabad legyen. Egy idő múlva szervezete fellázad a kizsákmányolója ellen. Egészsége megromlik, betegségek lépnek fel és egy napon…valaki lekapcsolja a lámpát…örökre.

Ha másért nem is, de ezért biztos vagyok benne, hogy a szervezésre szükség van még egy vállalkozás esetében is. Egy ugrásszerű fejlődés ugyanúgy veszélyt jelenthet egy vállalkozás számára, mint ha éppen csak stagnálna. Hogy hogyan lehet megszervezni azt, hogy minden klappoljon egy cég működésében? Nos az már a privát tanácsadás kategóriájába tartozik.