Tiltakozunk!

A vezetési tanácsadó felbukkanása egy cégnél általában egyet jelent azzal, hogy vele együtt felbukkannak tiltakozó csoportok is. Ez természetes reakció részükről. Egy új munkatárs színrelépése is megváltoztatja a csoport eddigi életét, pláne ha egy olyasvalaki érkezik hozzájuk, akivel az első időkben bizalmatlanok. Ez később változhat, mint hogy változik is, de vannak olyan személyek a csoportban, akik szemében örök ellenség marad.

Kikből áll a tiltakozók csoportja és miért teszik azt, és hogyan kell kezelni ezt a helyzetet? Erre próbálok magyarázattal szolgálni, a következőkben.A tiltakozókat három csoportra szoktam osztani. Az első csoportba tartoznak a  lázítók.  Na, persze nem kell megijedni, mert ők olyan emberek, akik pontos és részletes kérdéseket tesznek fel a változási folyamattal kapcsolatban. Ők az őszinte tiltakozók, a vitatkozók, akiket meg kell győzni a változás igazságos voltáról.

A tiltakozó másik csoportjába tartozókat hívhatnánk egyenlőségpártiaknak is. Ők általában általánosítanak, és őket a legnehezebb meggyőzni, mivel jobban ragaszkodnak az ellenvetéseik külsőségeihez, mint annak tartalmához.

A végén még meg kell említenem a harmadik csoportot. Számuk elenyésző, de néha „nagyobb hatásfokkal dolgoznak”, mint az előzőekben említett másik két csoport tagjai. Ők azok akik „csak” tiltakoznak, így fedve el tiltakozásuk valódi okát. Ez rendszerint az, hogy jól elvannak a munkahelyükön és általában a cég vezetője is elégedett a munkájukkal.Úgy dolgoznak, hogy úgy tűnjön mások szemében, hogy ők aztán kidolgozzák a belüket lelküket a cégért. Ezen „dolgozók” megpiszkálása sok esetben konfliktusokat eredményez köztem és a cégvezető között. Amikor az ilyen attitűddel megáldott munkatársat vizsgálom,  elsősorban azért teszem, hogy megtudjam miért ér el jobb eredményeket, például a másik ugyanolyan beosztásban ténykedő munkatársánál és valóban jobb teljesítmény produkál-e.

A változás elleni tiltakozásnak és visszautasításnak többféle kifejezési módja van. Ilyenek például, amikor nem szavakban fejezik ki nemtetszésüket, hanem a mimikájuk által teszi ezt. Azután ott van, hogy a vezetőjével vagy a velem történő megbeszélés lehetőségét elkerülik. Ezek számomra többet mondanak el szavaiknál. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha a vezető vagy tanácsadó észleli, hogy ellenzik javaslatait, segíteni kell az ellenkezőknek abban, hogy megfogalmazhassák kétségeiket, félelmeiket.

A következő lépésben a tiltakozásokat meg kell vizsgálni. A vezetőnek és nekem is rá kell mutatnunk a tiltakozásaik gyenge pontjaira. Be kell tudnunk bizonyítani, hogy nem állt megfelelő információ a tiltakozó rendelkezésére. Meg kell keresnünk a félelmei okát, melyet később fel kell tudnunk oldani. Az ilyen megfogalmazott tiltakozásokat én részekre bontom és minden egyes résszel önállóan foglalkozom. Ezt persze a vezető is megteheti, ha nem vagyok jelen abszolút a cégben. Ilyen esetekre azt tanácsolom, hogy azokkal a részekkel kell foglalkozni először, melyek a megállapodást a legjobban hátráltatják, és csak azután kell foglalkozni a megállapodás szempontjából jelentéktelenebb aggályokkal, melyeket meg kell beszélni a tiltakozókkal.

E folyamatok során, legyen az a vezető vagy a tanácsadó, ha elfogytak a megfelelő információik, készségesen fel kell ajánlaniuk, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy a hiányzó információt megszerezzék és eljuttassák a tiltakozóknak. Egyet viszont soha nem szabad tenni egyiknek sem. Tilos megszegniük ezt az ígéretüket.