Többet ésszel, mint ész nélkül

Egyre inkább azt tapasztalom, hogy miközben a kemény munka igazi erény egyes cégvezetők szemében, van azért némi hátulütője is, amelyet  figyelmen kívül hagynak. A „kemény munka” kifejezés néha arra engedi következtetni a cégvezetőket, hogy ez az a legfontosabb mérőfok, hogy mennyire keményen dolgoznak a cégben. Nem azt nézik egyik esetben sem, hogy mit teljesítenek ténylegesen, hanem hogy mennyi ideig tartott a munka. Jó ez így?Sok cégvezető – akik egykoron maguk is kétkezi munkásokként kezdték - a kemény munka elvet vallják. Úgy gondolják, hogy jutalmat érdemelnek azok a dolgozók, akik sokat túlóráznak vagy mert nagy terheket cipelnek nap mind nap. Ezek a cégvezetők, más munkatársak sokszor hajlamosak neheztelni azokra, akik rájöttek, hogy hogyan dolgozhatnak kevesebb ideig, miközben nagyobb teljesítményt érnek el. Ők ezért általában ahelyett, hogy elismerést kapnának, lustának és érdemtelennek tűnnek a szemükben. A „keményen dolgozókat” , akik reggeltől estig nyomják ezerrel dolgoznak, gyakran rossz szemmel nézik ezeknek az embereknek a tevékenysége. Úgy gondolják, hogy nem járulnak hozzá olyan mértékben a munkához, vagy nem érik el azt a teljesítményt, amit ők.

Amit a „keményen dolgozók” nem vesznek észre az az, hogy minden munkatársat azért vesznek fel, hogy eredményeket produkáljon, és nem azért, hogy betöltsön egy üres helyet vagy csak azért, hogy „vigye a létszámot”.

A „keményen dolgozóknak” okosabban kellene dolgoznunk ahelyett, hogy még keményebben dolgoznának. Persze nem nagyon tudják azt, hogy hogyan juthatnának el oda, ahová el kellene jutnunk. Mondjuk nincs azzal baj, hogy közülünk sokakat úgy neveltek, hogy a kemény munka a kulcs a sikerhez és a teljesítményhez. Mindenki számára ismerős mondatok ezek: “Dolgozz keményebben, mint mindenki más, és előbb-utóbb el fognak ismerni érte.” Igaz lehet ezen állítás, de egy kissé behatárolja az ez által elérhető sikert.

Le kell szögeznem, hogy a tettek nagyon fontosak. De tudnunk kell azt, hogy a tetteink valóban meghozzák-e számunkra azt az eredményt, amit várunk.

A „keményen dolgozóknak” azt tanácsolom, hogy először tanuljanak meg okosan tervezni, aztán dolgozzanak keményen és ne fordított sorrendben tegyék azt! Számukra a legjobb, ha megtanulják felismerni és intelligens módon megtervezni a céljaikat és a stratégiájukat, amelyek mentén elindulhatnak.