Visszatekintés 2008-ra

Ma február elején, mint cégvezető nekem is értékelnem kell a tavalyi évet.

Így hát, ha az alábbi sorok között magadra ismersz az nem biztos, hogy a véletlen műve…

Azt tapasztaltam 2008-ban, hogy a hazai vállalkozásokról általánosságban továbbra is messze-messze a lehetőségeik alatt teljesítettek. Az alulteljesítés legfőbb okát továbbra is nem a „külvilágban” kell keresni, hanem „otthon”, magában a cégben. Pontosabban fogalmazva, - bár lehet, hogy ez egy kicsit furán hangzik majd -, de legtöbb esetben a maga a cégvezetőben kell keresni az akadályt. Ez a kijelentésem nem éppen népszer a cégvezetők körében, de hát a tények makacs dolgok.

Mit láttam a tavalyi évben? Olyan vállalkozásoknál is jártam, akik egy-két vagy akár háromemberes picinyke vállalkozásból növekedtek akár ötven-hatvan fős céggé az évek alatt. A legtöbb esetben a vállalkozás fejlődését egy embernek köszönhette igazából, aki nem más volt, mint a vállalkozás motorja: a cégvezető-tulajdonos. Cégvezető kollégáim az évek alatt nagy szakmai tapasztalatra, rutinra tettek szert vállalkozásuk építése alatt. Magát a céget és az abban dolgozó embereiket is ismerik. Most azt mondhatnád, hogy ez a legjobb állapot.

Én az ellenkezőjét állítom. Persze, jó az az állapot, amikor egy cégvezető, mindent és mindenkit ismer a cégnél, aki rutinszerűen old meg dolgokat…és ebből születik meg a probléma. A rutin okozza sok esetben a gátat. A gátat abban, hogy a vállalkozás fejlődhessen. A tavalyi évben is sokszor kaptam olyan válaszokat, mikor azt kérdeztem a cégvezetőtől: ezt vagy azt miért így csinálják? A válaszokon soha nem csodálkoztam: Azért így csináljuk, mert így szoktuk - jött a válasz….Puff! De van itt még valami. A racionális döntések meghozatalát a rutin-beidegződéseken túl néha a túlzóan magas érzelmi kötödések is gátolják.

One Man Show

Gátat jelent még a cégek életében amiért alulteljesítenek, hogy a cégvezető-tulajdonos egyedül irányítja, szervezi a cégének a teljes munkafolyamatát, értékesítését, adminisztrációját, satöbbiét és mindezt úgy teszi, hogy közben nincs ideje egy kicsit „fújni” egyet és nincs ideje körülnézni. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a vezetőt magukkal sodorják az események. Miközben a napi problémákkal foglalkoznak, észre sem veszik, milyen alattomos örvények húzzák cégével együtt lefelé. Látom, mit tesznek. Kidolgozzák a belüket lelküket is, mindent megtesznek, ami emberileg lehetséges, de a szekér mégis egyre jobban döcög… és mi tesznek ilyenkor? Elkezdik keresni az okokat…magukon kívül. Azután lassan megjönnek az „eredmények” is. Megvannak az okok! Hibás az önkormányzat, a kormány, a piac, a bank… és még sokan mások. Az okok felsorolása közben előkelő helyen szerepel a válság, a krízis.

Pedig egyvalamit minden cégvezetőnek meg kellene értenie: Mindig is lesznek körülmények! Az „év végi csemegéről” a pénzügyi-gazdasági válságról már nem is beszélve. Mert megvan a közös ellenségkép, megvan a mumus!

Nem vagyok vak, és ostobaság lenne részemről azt állítanom, hogy ez a jelenség (válság) nem létezik. Persze, hogy létezik! A vállalkozások egy részének felgyorsítja majd az agóniáját, de egy másik részének olyan lehetőségeket nyújt majd, amelyekről eddig még álmodni sem mertek volna soha. Az persze más kérdés, hogy egy-egy vállalkozás melyik csoportba kerül majd.  Az majdhogynem elhatározás kérdése.

Azok a vezetők, akik mindent úgy folytatnak majd, mint ahogy eddig is tették, akik arra várnak, hogy valamiféle csoda történik, azoknak a vezetőknek valószínűleg előbb kell valami új elfoglaltság után nézniük, …mint ha nem lenne a válság. Hogy is mondja a dal? „Az idő nem nekünk dolgozik, csak megöregít.” Viszont akik képesek gyors, célirányos és hatékony lépéseket tenni, azok túlélik a hisztériát. Ezt a pillanatot viszont igen felkészülten kell várni, mert nagyon-nagyon rövid idő lesz a lehetőségek kihasználására.

2008-as évben akad három olyan cégvezető is, akik akkor kértek segítséget, amikor már élet-halál kérdése volt a megmaradás. Erre nem tudom azt mondani, hogy itt az ideje! Hát akkor mikor? Akkor van itt az ideje, amikor még jól megy a szekér. Akkor még könnyen megfizethető. Akkor még töredék erőfeszítéssel az élen lehet maradni. A győztesek a lendület megőrzéséhez kérnek segítséget. 2008-ban sem vállaltam reménytelen vállalkozásoknak tanácsadást, de olyan vállalkozásokon tudtam segíteni, amelyet más tanácsadással foglalkozó cég reménytelennek látott.

A gyakorlat azt mutatta, hogy többségében a bajban levő cégek vezetői kerestek meg, mert sajnos idehaza még mindig az a gyakorlat. A jól megy a szekér, akkor a cégvezetők feleslegesnek tartják e szolgáltatás igénybevételét. Mondhatnám: Ez van!

És ennek is meg van az oka. Az egyik az, hogy a tanácsadó szó devalválódott. Ma már szinte mindenki menedzser. Ma már szinte minden családban akad legalább egy vagy két tanácsadó. A másik ok, hogy a vezetői tanácsadó cégek elsősorban a nagy cégekre specializálódtak. Alkalmazható vezetői tanácsadási technikák alig léteznek a „kicsik” számára. A „nagyoknál” alkalmazható technikákat, módszereket ráerőltetni a „kicsikre”, felelőtlen tett lenne és semmi jó nem sülne ki belőle. Ebben is volt részem tavaly egy cégnél. Felesleges és túlzó technikákkal akartak eredményeket elérni. Ez van!

Én 2009 sem teszek mást, mind az előző évben. Csak talán egy kicsit jobban. Köszönettel tartozom minden ügyfelemnek, hogy nyitott volt felém és befogadó. Köszönöm, hogy vállalkozásuk megismerésével bővíthettem tapasztalataimat, amit ez évben kamatoztathatok.

Én nem adtam fel! És te?